Chagall és Ámos | Magyar Nemzeti Galéria

Marc Chagall (1887-1985) és Ámos Imre (1907-1944) műveit bemutató kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában a Grand Palais és a Musée du Luxembourg közreműködésével. A mindent és mindenkit túlélő mester és a fiatalon, munkatáborban meghalt magyar festő művészete egyaránt a kelet-európai kulturális és történelmi hagyományokban gyökereznek. Mindketten a tradíció és a modernizmus újfajta figuratív megközelítéseit jelenítik meg.

“A festészetet választottam: [...] az volt számomra az ablak, amelyen keresztül bármikor kirepülhettem, át, egy másik világba.” - írta Chagall, aki 1911-ben jutott el a századforduló kulturálisan pezsgő fellegvárába, Párizsba, hogy megismerje a kor avantgárdjának fiatal tehetségeit, független különállását megőrizve vegyen át és variáljon orfikus, kubista, futurisztikus, fauvista stílusjegyeket. A festőművész ablakként nyitott a világra a látható külső és álomszerűen lebegő, szürrealistán jelentéssűrítő láthatatlan, ám határtalanul színes belső kettősségét ábrázolva. Festményein nem pusztán a kollektív tudattalant hozta felszínre. Chagall maga teremtette mágikus univerzumának tudatos álmodozója volt.  Még akkor is, ha az első világháború kitörése miatt vissza kellett térnie szülővárosába, Vityebszkbe, mely helyőrségi városként az előrenyomuló katonaság hadszínterévé vált, 1941-ben pedig második hazájául választott Franciaországból is menekülni kényszerült.

Marc Chagall: Élet, 1964.

Marc Chagall: Élet, 1964.

1914-ben megnősült, múzsáját, Bella Rosenfeldet vette el, egy évvel később pedig megszületett lánya, Ida, miközben érezte a front “Hering, dohány, bolhák.” szagát. “Ő az én asszonyom [...] Beléptem egy új házba és most már odatartozom örökre.” A bensőséges családi képek idilljét az 1917-ben kitörő, orosz forradalmat megörökítő, fekete-fehér grafikai sorozata töri meg. A városban, mely képein forrásául szolgált a nyugati kereszténység hagyományaival együtt ábrázolt orosz zsidó (haszid) kultúra újjáélesztésnek, művészeti népbiztosként képzőművészeti iskolát hozott létre, a konstrutivista Kazimir Maleviccsel való nézeteltérése miatt azonban 1922-ben elhagyta Vityebszket.

Berlinnek élete első kiállítását köszönhette, de Hermann Stocknál tanulta ki a rézmetszés technikáját is, mely alapjául szolgált Gogol Holt lelkek elbeszélő költeményének, La Fontaine állatmeséinek és David Hofstein Gyász című könyvének illusztrációihoz. Igazán nagy vállalkozásba azonban 1930-ben kezdett, a Szentföldre utazva érezte magát igazán felhatalmazva és inspirálva arra, hogy az Ótestamentumhoz készítsen fekete-fehér grafikákat. Az időrendet nem követő,  szabad felfogású rajzainak szokatlansága abban áll, hogy a zsidó vallás tiltja Isten képi ábrázolását.

Marc Chagall:  Vörös és fekete világ,1951.

Marc Chagall: Vörös és fekete világ,1951.

“Ahogy összegzem, egyre világosabban egyre tisztábban látom, [...] mennyire nevetséges mindaz, amit nem önmagáért, szívvel-lélekkel, szeretetből csinál az ember.” A chagall-i bestiárium festményei a nőre mint emberi, a férfira mint állati lényre fókuszálnak, sajátosan szürreális élményt adva idézik a háború apokalipszisét, ahol a cirkuszi világ jellegzetes szereplői is feltűnnek. A tengerentúlon eltöltött hét év szenvedéssel teli, ám termékeny éveket mutat. New Yorkban életre szóló ismeretséget kötött legfőbb kiállításszervezőjével, Henri Matisse-szal, díszletet tervezett Puskin és Csajkovszkij művekhez. A tárlat a száműzetés időszakának zsidó és keresztény motívumok összekapcsolódását kiemelő, ironikus hangvételű festményeit mutatja be (A sófár, 1931, Háború, 1943.), a keresztre feszítést cirkuszi jelenetekkel szemléltetve. A második világháború végét és Európába való visszatérésüket várva 1944-ben meghalt felesége, Bella. A  gyászt feldolgozó alkotásaival szemben (Vörös és fekete világ (Vörös nap), 1951.) találhatjuk a hazatért művész párizsi sorozatait és Franciaország határait még soha el nem hagyó, monumentális, összegző művét, az indulás – érkezés stációit szimbolikus önéletrajzi elemekkel vegyítő Életet.

A “magyar Chagall”, Ámos Imre és felesége, Anna Margit Bedő Rudolf svájci műgyűjtő támogatásával a Világkiállítás apropóján utaztak Párizsba és találkoztak 1937. október 4-én néhány óra erejéig a francia mesterrel, aki megelégedéssel szemlélte műveit. Párizst idéző festményei után – Ámos egészen nagykállósítja, szülővárosának képére formálja a Luxembourg – kertet – a háború apokaliptikus, látomásszerű képei következnek fehér ruhában gyászoló alakokkal, sófárt fújó kakasokkal, égő zsinagógával, fehér könnyekkel síró angyalokkal. Az apokalipszis lova a munkaszolgálatok tetves hálóhelyeit idézi, melynek utolsó hazai állomása az 1944. októberében Szolnok után következő lehel úti laktanya volt. Felesége, hogy férje megszökhessen, még vitt neki utcai öltözéket, de Ámos nem fogadta el a felkínált lehetőséget, akiről szemtanúk a németországi Buchenwald környékéről adtak hírt utoljára. Anna Margitra hagyta a tárlaton kiállított és digitálisan kivetített, 45 lapos vázlatkönyvét is. 1944-ben készült János jelenéseiről szóló, 24 darabosra tervezett bibliai illusztrációinak a háború miatt már csak a felét rajzolta meg. A feleség mint hű társ, az önarcképek szuggesztív ereje, a szürrealisztikus álomvilág, a merész színkezelés, a vallás indentitás formáló szerepe, a katolicizmus és a judaizmus motívumkeveredései kapcsolódási pontokat jelentenek Chagall munkásságához.

Ámos Imre Ungár Imre néven született Nagykállón. 1927-től a Műegyetemen, 1929-től – Rudnay Gyula tanítványaként – a Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1934-ben nevét hivatalosan is Ámosra változtatta, majd 1935-ben feleségül vette Anna Margit festőnőt. 1934-től a Munkácsy Céh, 1937-től a KUT tagja. Festészetének tematikáját erősen meghatározták gyermekkori élményei, vallásos neveltetése, a nagykállói haszid miliő. 1938 és 1941 között nyaranta feleségével együtt Szentendrére költöztek, ahol Korniss Dezső és Vajda Lajos is a baráti társaságukhoz tartozott.

Magyar Nemzeti Galéria, A épület

Chagall – Háború és béke között

Ámos Imre, a “magyar Chagall” – A háború örvényében 1937 – 1944

2013. szeptember 13 – 2014. január 5.

About these ads

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

You are commenting using your Twitter account. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

You are commenting using your Facebook account. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

You are commenting using your Google+ account. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s