Hipszter, vagy amit akartok | Derkovits – Most

Talán létezik az a paradoxon, mely kimondja, hogy a műalkotások tetszési indexe aszerint is nőhet tartósan, milyen sok jelentésmező járható be szemlélésük közben. Az egyszerűségükben megnyilatkozó művek rendelkezhetnek többrétegűséggel, mely akár hosszú ideig életben tarthatja az értelmezői aktust, újragondoltatja az időnek kiszolgáltatott alkotást. Az évszázadokon keresztül élő hírnév mellett szólhat a “Változtasd meg élted!” felismerése is.

Az idei Derkovits ösztöndíjasok hívószava a központi helyre került hipszterség, akik kulturálisan rendkívül tájékozottak, igyekeznek egyedileg kinézni és kevésbé mainstream dolgokat művelni. Szeretik a kockás terítős vendéglőket, képben vannak a különféle sorozatokról és legújabb appekről, miközben nagymama és nagypapa cuccai közül bányásszák ki a dzsörzé szoknyát vagy a templomi ünneplőnek hordott mellényt. A legújabb márkás mackókban kocognak, télvíz idején lehetőleg pomponos sapkában. Szeretnek partyzni, egyszerre bírják a caffe-to-go papírpoharas és a klasszikus csészéből kávézást valamint vastag szemüvegkeret mögül szemlélik a világot, nyáron feltétlenül szalmakalapban. A kúlsághoz a nyilvánosság is hozzátartozik, a “private is political” feeling és a szinte mindent mindenhez hozzáillesztés törvényszerűsége.

Antal Balázs: Anyahajó, 2003

Antal Balázs: Anyahajó, 2003

A magyar “hipszter képzőművész” világa szervesen épül a neoavantgárd hagyományaira, mely ready made-szerűen szereti beemelni alkotói koncepciójába a környezet meghökkentően hétköznapi használati tárgyait és a fotó(hiper)realizmus virtuóz külcsínyének technikáját. A 21. század trendi, piacorientált művésze mintha hirtelen-poénos ötlettől indíttatva felületileg kezelné a társadalmi, politikai, vallási, művészetelméleti konfliktusokat. Facebook generációhoz méltóan frissek, üdék és aktuálisak, de az alkotásokra mintha a médiadömping és a hipergyorsaság globális bélyege is rányomta volna kellemetlen bélyegét. A néző közelebb hajol a képhez, rácsodálkozik, értetlenkedik, nevet vagy elszomorodik és már szemrevételezi is a következőt. Esetleg maga is hipszterkedik rá egy flashmobot az utcán (2013. április 6., Deák téri evangélikus templom bejárata előtt tömörülve, papírcsákós villámgyülekezet) vagy logikai feladványként kirakja barátainak a konyhaasztalra az üres boros üveg, papírzacskó, eldöntött papírpohár, üres üvegpohár, hamutálnak támasztott krétának látszó cigarettaszál sorba rendezett kompozicióját, melyet egy doboznyi, szintén krétának látszó cigarettával zár. A fogyasztói társadalom hipszterség jegyeit magán hordozó művészete gyorsan piacra kerülve konzumálódik, visszaköszönhet egy asztalterítőn vagy pólómintaként szembejöhet velünk az utcán.

A Derkovits-Most feszesen megkomponált kiállítás, ahol a tematikus szekciók általános szervezőelve az ellenpontozó szembenállás. Az anyaság és a gyermeket nem vállaló nő társadalmi szerepeinek harcias blokkja után a sivár acéllemez képek szürkesége következik (Németh Marcell), ahol a kedélyeket a hiperrealista tárgysorozatok logikai tornája borzolhatja (Rolik Ádám). A hőre felfénylő fekete-fehér pöttyös labdák (Nagy Karolina) és dobókockaszőnyegek (Nagy Karolina) sötét barlangjában pengén táncolva (Szabó Klára Petra) botorkálhatunk.

A római villák és házikók narancssárga terei (Takács Szilvia) és a rozsda ette, üveg gyanánt szolgáló vasgyár fémablakai (Szanyi Borbála) jól tartják a sötétséget. A repülőgép hajtogatás (Szabó Éva Eszter) után felszabadult gyermekként a tornazsákok, lambériás menzaélet zárt világában (Soós Katalin) találhatjuk magunkat, majd alapos bemosakodási ceremónia után a művész zseni éthoszából jár egy trilógiányi ízelítő (Szabó Ákos).

A párkapcsolati drámák színteréül szolgáló nagyterem két szélső sarkában helyet foglaló férfi és női genitáliák (Balázs József Tamás) között szembeötlő a fából készült művek túlsúlya. A “jaj, nem szabad ilyet csinál, ezért olyan csúnya,  fekete színű” monumentális katedrálisok lenyomatai (Koós Gábor) kacsingatnak az igen nagy mélységekből feltörő Psalmus Hungaricus (Szanyi Borbála) lehelet finom facsipkéire, miközben Pandora sötét szelencéje csakis létrára felmászva nyitható ki (Orbán Gergely Kristóf). A “csitt, mert esemesezem” festményhez (Orbán Gergely Kristóf) kíváncsiskodó arcok nézelődnek a videóinstallációról, de nyilván jól el van rejtve a műben a titok, ami a nézőközönség oldalát oly nagyon furdalhatja és a “nem tudok egyszerre olyan sok mindenre figyelni” sztereotípiája, mely maszkulin-e vagy feminin, már mindegy.

Orbán Gergely Kristóf: Prince, 2007. részlet

A tolakodó, nyíltan politikai felhangú, kizárólag festményeket felvonultató szekció még soha nem látott, tarkopasz, kigyúrt múzsák portréinak állít szájbarágós szentélyt (Kiss Endre). Arcaik pixelileg, vörös csillag ornamenssel esnek szét,  miközben a művész ihletőként Kosztolányi Dezsőre, Bohumil Hrabalra és Napóleon régi fényképére hivatkozik. Szemben a bíbortógások kivonulásának tetralógiája látható (Tóth Angelika), maguk után hagyva egy narancssárga-barnára festett gyermekcsoportot.

Kiss Endre: Tükör, 2009.

A csüngő madárfészekre hasonlító nemezputtony megtervezése és cipelése alaposan dokumentált installáció (Süli-Zakar Szabolcs, Ludman Éva), terepszemleként szemmel láthatóan a panellakások rengetege szolgált, lírai magasságokba emeli a földhöz ragadt politika világából érkezőket. A kiállítás furcsasága a falról szégyenlősen, félig lekókadó fekete rajz (Orbán Gergely Kristóf). Bizony a szétroncsolódott szobabelső látványáért a lekunkorodó papír alá kell hajolnunk vagy a kúlan bátor (hipszter?) múzeumlátogató a műtárgyat megfogva hajtja fel. Hogy a Nemzeti Hipszter Arcképcsarnokkal (Brückner János) szembeni intim környezet a magánszféra megsértése miatti kukucskáért vált visszatetszővé vagy eleve ilyen volt, nem tudni. Mindenestre vethetünk még egy utolsó pillantást Fekete György kivágott alakját megörökítő pannójára (Borsos János), remélhetőleg a Gagnam style táncot mellőzve.

Derkovits – Most | Műcsarnok
2013. április 6 - május 12.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.