Hajnóczy Péter: Munkaterápia [In: Hajnóczy Péter összegyűjtött írásai, Osiris Kiadó, 2007.]

A csavargó sün valahogy mindenkinek a begyében volt. Az erdő szorgalmas lakói azon voltak, hogy vigyék valamire az életben, dolgoztak látástól vakulásig, este holtfáradtan elaludtak a televízió előtt, vasárnap délután pedig meglátogatták a rokonokat.

– Micsoda cuki harisnya! – mondta a róka felesége a farkas feleségének, és hangosan összecsapta a kezét. – Mondd, drágám, csomagból vetted?

A róka tervrajzokat mutogatott a farkasnak; hétvégi lyuk építésébe fogott az erdőszélen, három vészkijárattal.

– Valódi föld – magyarázta a róka. – És micsoda szűk, alacsony folyosók! Valóságos labirintus!

A farkas újbarlangot épített, a bagoly részletre jégszekrényt vásárolt, hogy legyen hol tartania a szemüvegét, de nem akart lemaradni a mókus, a vaddisznó, a sas és a kakukk sem.

Mindenki igyekezett.

Hajnalban fáradtan, kialvatlanul, tántorogva indultak dolgozni.

A róka felesége fekete csipkebugyiért nyaggatta a férjét, a farkasé fülbevalót akart, a teknős motorbiciklire kuporgatott.

– De mi a fenét csinál a sün? – kérdezte a kakukk. – Míg mások verejtékeznek, őkelme az árnyékban döglik, és horkol!

– Talán nyert a lottón – kockáztatta meg a borz -, a takarékban tartja a pénzt, és a kamatokból él.

A vaddisznó, akit nemrég neveztek ki a takarékpénztár igazgatójának, utánanézett a dolognak, és kiderült, hogy a sünnek egyetlen fillérje sincs a takarékban.

– Talán elásta a pénzét… – mondta a mókus. – Vannak efféle régimódi alakok… manapság minden megtörténhet…

Megpróbálták a sünből kihúzni az igazságot, de nem jutottak semmire: a sün csak bárgyún vigyorgott, és a fejét rázta.

– Ugyan, szegény vagyok én… csak egészséget adjon a jóisten…

Végül a róka vágta ketté a gordiuszi csomót.

– Még hogy elásott pénz! – legyintett. – Nevetséges! Ha valakinek pénze van, az tisztességes lakást épít magának, nem pedig rohadt falevélen alszik! De ha nem akar házat építeni, rá se hederít, hogy a felesége tavalyelőtti ruhában jár, és még televíziója sincs, akkor mit akar? Dolgozni csak annyit dolgozik, hogy éhen ne dögöljön, zsebre dugott kézzel mászkál, fütyörészik… mi rejlik emögött?

– Megmételyezi a ifjúságot – jelentette ki a bagoly. – Mi lenne a társadalommal, ha mások is követnék a példáját? Börtönbe vele, míg nem késő!

A róka elvetette a bagoly javaslatát.

– Csavargásért és közveszélyes munkakerülésért ugyan vádat lehetne emelni ellene – csóválta a fejét -, de minek fölöslegesen izgatni a kedélyeket? Nem bűnöző az a szerencsétlen sün. Egyszerűen beteg, túl érzékeny, neurotikus alkat. Gyógykezelésre, gondozásra szorul…

A bagoly dühösen levette az orráról a szemüveget és behajította a jégszekrénybe. Micsoda puhány nemzedék! Az ő idejében nem teketóriáztak az efféle huligánokkal. Még hogy gyógykezelés! A kórházban csak pusztítja az ételt, gondolkozik…

A sünt végül is két ápoló behajította a mentőkocsiba, és az elmegyógyintézetbe szállították. A teknősbéka volt a főorvos, aki megállapította, hogy a beteg skizofréniában szenved, állapota súlyos, egyelőre altatni, nyugtatni kell.

– De sose lehet tudni – tette hozzá -, remény, az mindig van. Később munkaterápiára fogjuk: majd hangyatojást válogat nekem ebédre.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.