Marc Chagall | Párizs és Liverpool

Marc Chagall (1887 – 1985) a XX. század orosz avantgárdjának legkiemelkedőbb alakja. Ikonikus képein a naív népi motívumok a fauvizmus, a kubizmus, az expresszionizmus és a szuprematizmus jegyeivel keverednek, melyet leginkább a Párizsban eltöltött négy évnek köszönhet. A kulturális élettől pezsgő francia fővárosba egyaránt magával vitte az egymás mellett erőteljesen kontrasztáló színek világát és a cári Szentpéterváron, a l’art pour l’art jegyében elsajátított festői mesterség technikai tudását. A Művészetpártolók Iskolájában megismerte későbbi mecénásait is, Goldberg ügyvéd és Makszim Vinaver képviselő személyében. Az Impasse du Maine egy szállodai szobájában számos honfitársával körbevéve megtalálta a maga “Vityebszkjét”, miközben a Louvre-ban hajdani mesterek, Rembrandt, Monet, Manet, Van Gogh munkáit teljes valójukban tanulmányozhatta. Fiatal tehetségek művészeti hitvallásaival ismerkedhetett meg, új kulturális és eszmei dimenziót nyitva a fiatal festő számára, hogy hazatérve a szülőföld hétköznapi témáit drámai erővel keltse életre. Apollinaire említette meg először az orosz festő nevét a párizsi művészetkedvelő publikum előtt, amiről meg is emlékezett Hommage a Apollinaire című képén.

Hommage a Apollinaire, 1912.

Hommage a Apollinaire, 1912.

Egyre határozottabban alkalmazott kontúrok, merészen demonstratív, metaforikus, naivra redukált formavilág, hétköznapitól hitelesen elemelt, sokszor hagyományőrző életképek, extrém színvilág végletekig fokozott ragyogása adják Chagall festményeinek zavarba ejtő szuggesztivitását. Az októberi szocialista forradalom visszahívta a festőt Oroszországba, remélve, hogy szülőföldjén elismertséget szerezhet. A vityebszki körzet szovjet művelődési népbiztosaként hitt abban, hogy a művészetek a társadalom előrehaladásának vezérelveként működve az egyéniség kibontakozását szolgálják: múzeumokat, művészeti iskolát hozott létre, szervezői tevékenységét azonban konfliktusok sora kísérte. Tanított, kiállításokat szervezett, díszletet tervezett a Zsidó Kamaraszínháznak, majd 1922-ben emigrációba kényszerült. Párizsban telepedett le (1937-ben kapta meg a francia állampolgárságot), mely meg is  hozta a világhírnevet a művész számára: kiállított New Yorkban, Brüsszelben, Bázelben, mialatt néhány művét Németországban a göbbelsi kultúrpolitika elfajzott művészetnek bélyegezve nyilvánosan elégette. 1941-ben az USA-ba emigrált, ahol színházakban dolgozott, majd a háború végeztével végleg visszatért Franciaországba, provence-i otthonába. 1970-ben retrospektív kiállítása nyílt a párizsi Grand Palais-ben és Nizza-ban is megalapították a Marc Chagall Múzeumot, halála után két évvel pedig Moszkvában rendeztek nagyszabású tárlatot a művész munkáiból.

Nagy-Britanniában 1985-ben állítottak ki utoljára Chagall műveket a londoni Royal Academy of Arts szervezésében, mely Moszkva és Szentpétervár közreműködésével demonstrálta az orosz avantgárd európai kultúrára gyakorolt innovatív hatását. Júniusban nyílt Tate Liverpool kiállítása ezt a néhány évtizedet kívánja áthidalni, mely a Kunsthaus Zürich együttműködésével valósult meg.

A párizsi Musée du Luxembourg szintén Chagall festményeiből rendezett július 21-ig tartó kiállítást a vityebszki otthon, a gyermekkori zsidó hagyományok és bibliai illusztrációk ábrázolására koncentrálva az orosz, az európai háborús és a tengerentúli emigráció alkotói periódusaiból.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.