Omázs 14/3. | Caravaggio és Csernus Tibor

Csernus Tibor (1927 – 2007) a Rákosi-diktatúra évei alatt végezte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. Diploma után Munkácsy-díjban és Derkovits-ösztöndíjban részesült, mégis külföldre vágyott. 1964-ben hagyta el az országot Párizsért, ahol kezdetben illusztrációkból élt meg, de kísérletező kedve hamar teret nyert festészetében, hol avantgárd, hol hiperrealista, hol barokk nagymesterek stílusát idézve játszott az ecsettel. Saul (Lovas, 1985) és a sorozat második darabja a Saul II. (1986) Caravaggio Szent Pál megtérése (1601) című festményét parafrazeálja. Csernus a ’80-as években újra stílust és témát váltott, mitológiai és bibliai jelenetekben ábrázolt aktkompozíciókat festett 17. századi mesterek fénykezelését és kompozíciós megoldásait imitálva. Leginkább Caravaggio, az őt követő caravaggisták és Velázquez festészete nyűgözte le. Teatralitás, visszafogott színvilág, rendhagyó fénykezelés valamint naturalista ábrázolás jellemezte ekkoriban festészetét. Csernus Saul-sorozatában tovább profanizálta a magasztos témát, mindkét festményén a damaszkuszi úton megtérő bibliai hős arca az olasz mester művéhez képest sötétségben maradt, páncélját levetette, a katonát lemeztelenítette.

Reklámok