Más hangok

Hangok erdején át visz az ember útja – költhetnénk át a híres Baudelaire-sort a Műcsarnokban október 17-én nyílt Az érzékelhető határán – Más hangok tárlat okán. A rövid múltra visszatekintő kísérleti műfaj, a hangművészet 13 hanginstallációját élvezheti a nagyérdemű az intézmény épületének 11 termében, de a kiállítás kurátora, Sőrés Zsolt – aki maga is kortárs experimentális zenész – Rózsás Lívia művészettörténésszel karöltve a közeli fáról beszüremlő zajokat is becsempészte a kiállítótérbe.

A hallgató megkap minden szükséges tudnivalót a hallásról és annak tárgyáról, a hangról, még a hazai hangtárlatok megjelenése is végig követhető egy történeti timeline-on, melynek egyik különleges állomása a nemrég bemutatott John Cage darab, a 4’33”. Egykori és mai konceptuális művészek egyedülálló nemzetközi együttműködésben állították szolgálatukba a multimédiás alkalmazásokat, hogy a látogatók örömüket leljék felfedezéseikben, az átütő humorban, az egyszerre szórakoztató és tradicionális értékrendet képviselő audiovizuális élményben.

Blazsek András: pavilon-PAVILON via Műcsarnok

Kovács Balázs filozófus, elektronikus zeneszerző a kiállítás megnyitóján beismerte, hogy nehéz különbséget tenni zene és hangművészet között, utóbbi mégis fizikaibb, elemibb és ösztönösebb, kevésbé az időre, sokkal inkább közönsége interakciójára hagyatkozik. Az underground kultúrában gyökerezve öntörvényűségével fellép a szakmai elvárásokat képviselő akadémizmussal szemben. Autonóm jelenség, mely informálisabb, mint bármely más művészeti ág, közösségi ereje is jóval nagyobb. A hang vizuálisan eltérő jelentésekkel angolul a to hang, németül pedig a hängen igére hasonlít, de érdekes jelenségre hívja fel a figyelmet a hallgatni szavunk is, mely egyszerre jelenti a csendben maradni és a hangokra figyelni cselekvést. Persze a hangművész is legtöbbször csendben dolgozik, ami ki is jelölheti szubkulturális jellegét, hiszen kisebb közösség számára alkot. A műfajnak nincs akadémiája, díjai és árveréseket sem rendeznek a hanginstallációkból. A hangművészet speciális közönsége a tíz év körüli korosztály, akik sokkal nyitottabban és reálisabban élik meg a műalkotásokat. Képesek rá, hogy a műveket tárgyként kezeljék, érdemes őket figyelni és eltanulni tőlük, ahogy értelmezik, visszahelyezik eredeti kontextusukba ezeket az alkotásokat.

via Műcsarnok

Kovács Balázs hangsúlyozta, hogy a művek olykor alig észrevehetők, gyakran megesik, hogy áthaladunk egy termen, anélkül, hogy észrevennénk az alkotás. Máskor pedig éppen fordítva, maga az installáció mutatkozik meg, belelátunk, észrevehetővé válnak a kábelek, a hangszórók körei, saját rendszerét is szabályozó építményként. Kevés a kifejezetten interaktív alkotás. A hallgató legtöbbször – túlnyomóan a középső termekben – nem avatkozhat bele a műtárgyak működésébe, még ha szemlélőjeként késztetést is érez rá. A közbelépés csak megzavarná a mű szimbolikus jelentését. Érdemes arra is figyelni, az alkotók hogyan helyezik el a technológiai eszközöket, amik legtöbbször kozmológiai szabályrendszerekkel, transzcendens jelenségekkel állnak kapcsolatba. Igazi erőpróba, hangolódj rá!

Az érzékelhető határán - Más hangok | Műcsarnok | 2014. október 18 - november23. | Az alkotók rövidfilmjei megtekinthetők a Műcsarnok YouTube csatornáján.
Reklámok