Itt és most. Képzőművészet. Nemzeti Szalon 2015

A tavalyi I. Építészeti Nemzeti Szalon sikere után idén, április 25-én másodszor nyitotta meg kapuit a Műcsarnok ezúttal a kortárs festészet, szobrászat és grafika hazai seregszemléjének, Itt és most címmel. A Magyar Művészeti Akadémia elnökeként Fekete György kiemelte, „Az elmúlt évben megrendezett Építészeti Nemzeti Szalon bravúros gyorsasággal teremtett ismételhető példát és vitathatatlan sikere után most a magyar képzőművészet világszínvonalú bemutatkozásának lehetünk megbecsült és megtisztelt részesei. A következő esztendőben az intermediális és fotóművészet, a negyedik évben az iparművészet és a design mutatkozik be, hogy ötödikként 2018-ban az élő népművészet tegye tiszteletét a patinás épületben. […] Miért is nemzeti szalon ezek után a ma induló bemutatkozás? A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk. Mert alkotói magyar nemzettársaink, és mint ilyenek szemlélik a világ értékeit, a lélek változásait. Magyarként. Szalon pedig azért, mert a régi otthonok szívének központi találkozóhelyén, a gondolatok és szívdobbanások élő közösségében élték meg együttes örömeiket, hallgatták meg érveléseiket, ugyanakkor békés együttlétükben őrizték meg teljes emberi szuverenitásukat.” Dr. Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára megnyitó beszédében hangsúlyozta azt a tradicionális, társadalmi igényt, mely életre hívta a polgári közösségi élet egyik fontos kifejezési formáját, a szalonéletet Párizs és Szentpétervár után Budapesten is.

A Műcsarnok elmúlt évtizedének áttekintéseként együtt vannak jelen a mára már klasszikussá vált hazai mesterek és a pályájukon elinduló fiatal generáció tagjai. Mind-mind előképeik előtt tisztelegnek, interakcióba keverednek egymással, feltárulkozni kívánnak. A technológiai modernizációnak önmagát megadó vagy éppen annak ellenálló művészet folytonos körforgása látszik, a tapasztalat és a kísérletező utak alakítják a meglehetősen széles spektrumú értelmezési horizontot. N. Mészáros Márta kurátor a hagyományostól eltérő módon, a zsűri szempontú kiválasztási rendszer helyett egyszemélyben vállalta fel elképzeléseit és hozta létre a tekintélyes mustrát. A művészeti intézmény újbóli elindításának gondolata néhány éve merült fel, a nagyszabású tárlat ugyanakkor komoly múltat tudhat magáénak.

Magyar Képzőművészek és Műpártolók Egyesületeként a Nemzeti Szalon 1894 tavaszán közel ezer taggal alakult meg a József körút 45. szám alatti házban gróf Zichy Jenő elnökletével a millenniumi ünnepségsorozat lázas forgatagában. Noha az akkori kultuszminiszter, báró Eötvös Lóránt által megnyitott első, októberi impozáns kiállítást estélyek, táncmulatságok, műkedvelő felolvasások követték, a társasághoz fűzött remények szertefoszlani látszottak, mivel a közönség ovációja elmaradt, a festmények, grafikák nem keltek el. „Hogy Budapesten, a kaszinóélet fő fészkében ez a gondolat feltámadhatott, s hogy feltámadván, mihamar akadtak pártolói és megvalósítói, nagyon természetes. Azt hitték, hogy klubélet teremtésével lehet a művészetnek is közönséget teremteni. Hogy a társas összejövetel a művészi élvezet nemességével homlokegyenest ellenkezik, még nem fogták fel. Nálunk meggyökeresedett szokás volt, minden nemes eszmét kaszinói formához kötni” – írta egy kritikus a századelőn. A Nemzeti Szalon intézményének sikerét Munkácsy Mihály, a francia impresszionisták vagy éppen a Nyolcak hozták meg a már szecesszióssá felújított Erzsébet téri „kioszkban”, egészen addig, amíg 1960-ban az épület a városszépítési terveknek útjába nem állt.

Fertőszögi Péter művészettörténész, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány kuratóriumának elnöke az Itt és most Nemzeti Szalonját azonban egy jóval nagyobb történelmi kontextusba, a legendás párizsiakéba helyezte. A XIX. század grandiózus seregszemléi a művészeti szcéna non plus ultráját jelentették, amiért az alkotók akár komoly áldozatokat is vállaltak. Cézanne például éveken keresztül rendületlenül pályázott, annak ellenére, hogy folyvást visszautasították, Monet viszont nem vett részt az első impresszionista kiállításon, nehogy veszélyeztesse korábban a szalon kiállításain már kivívott helyét. Akadémikus és új utat kereső művészek bonyolódtak egymással vitába, a háborúk után azonban a szalonok inkább a fejlődés kerékkötőivé váltak. A tárlattípust tovább örökítő, centralizált, szocialista kormánynak aztán komoly kihívást jelentettek a biennálék, triennálék, később pedig a magángalériák. Fertőszögi Péter szerint „ha a Műcsarnokot három hajós, klasszikus templomként képzeljük el, akkor a fősodorban végig követhetjük a teremtéstől, azaz majdhogynem az alapvető geometrikus elemektől egészen a vallásig, a hitvilágig az ember gondolatait, érzelmeit befolyásoló tényezők fejlődési ívét. Miközben meg kell állnunk egy pillanatra a természeti struktúrák, az épített környezet pillanatképeinél és magánál az emberi testnél is, annak mindennapos gondjaival. A két szélső hajó mindezt egyszerűsíti, illetve mutat be egy árnyaltabb világot, hiszen kisebb méretűknél fogva, más nézőpontot igénylő alkotások sorakoznak itt (pl. grafikai alkotások).” A közönségnek pusztán csak átadnia magát az Itt és most kiállítóterében felvonultatott 207 alkotásnak és az M0-ás virtuális tárhelyén megtekinthető további 800 műnek időigényes elfoglaltságot jelent. A Helyek és képek a Műcsarnokban kapcsolódó rendezvénysorozat segít megismerni a magyar művészeti élet fontos, ám Budapestről nem mindig látható helyeit, eseményeit is, merítve a társművészetek – kortárs tánc, zene, performance – köréből.

Itt és most. Képzőművészet. Nemzeti Szalon 2015
Műcsarnok
2015. április 25 - július 19.
Reklámok

Itt és most. Képzőművészet. Nemzeti Szalon 2015” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Visszajelzés: Best of Best 2015 | Pont

Hozzászólások lezárva.