A hét műtárgya 15/16-17. | Csók István: Keresztapa reggelije

Csók István (1865 Pusztaegres (Sárbogárd) – 1961 Budapest) a századvég festőihez hasonlóan a budapesti Mintarajziskolából indulva az akadémikus készségeket fejlesztő müncheni tanulmányút után 1888-ban Párizsba vezetett az útja, ahova 1903-ban újból visszatért. A párizsi „finom naturalisták” után hatott rá a nagybányai festőtelep, a szecesszió és a merész színkezelésükről ismert fauve-ok is. „Megszabadulva immár pályakezdő bizonyítási kényszerétől és a korszerűség kínzó vágyától, olyan nagyvonalú és derűs festői életművet épített, amely a közép-európai környezetben is mindvégig megőrzi a franciás könnyedséget és eleganciát.„ Balatoni nyarait a századelőn a déli part Klozsváry- és Rákóczi-szállójában (ma Club Aliga) töltve misztikus, impresszionista, a tó folyton változó felszínét megörökítő, viharos tájképeket festett. A Keresztapa reggelije is a ciklus részeként, 1932-ben Balatonaligán keletkezett, melyből átfogó tárlatot a festő 70. születésnapjára rendeztek az Ernst Múzeumban, abban az évben, amikor nyugdíjazták a főiskolai, alakrajzi tanárállásából. Kései vásznai Monet-modorában atmoszferikussá, nonfiguratívvá váltak, a víz és a lég színjátékait igyekezett megragadni. Kétszeres Kossuth-díjasként idős korában is kezébe vette a palettáját, hogy átdolgozza néhány ifjúkori művét.

via Csók, Révész Emese bevezető tanulmányával, Corvina Kiadó 2006.

Keresztapa reggelije, 1932. Magyar Nemzeti Galéria via mek.oszk.hu

Keresztapa reggelije, 1932. Magyar Nemzeti Galéria via mek.oszk.hu

Reklámok