Szlovén kapcsolat

Mesterek és mestereik – Hagyomány és folytonosság a szlovén festészetben a ljubljanai Képzőművészeti Akadémián tanító Branko Suhy és dr. Josef Muhovic festőművészek kezdeményezésére az intézmény további öt tanára, korábbi professzoraik és Zoran Music életműveiből ad áttekintést, a hagyományos képalkotás folytonosságának bemutatása mellett az installáció, a performansz valamint a mediális művészeti ágak is helyet kaptak. A ’20-as évektől máig tartó, újabb kori képzőművészeti tendenciák alakulásába betekintő tárlat nyár elején, a ljubljanai várban megnyílt magyar akadémikus mestereket felvonultató nagy sikerű, reprezentatív kiállítás párja. Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója köszöntőjében hangsúlyozta, hogy az Őrség, Muraköz és Stájerország délkeleti sarkában tevékenykedő középkori, egyházi festő, Aquila János, a múlt században alkotó, lendvai születésű magyar szobrász, Zala György és az európai léptékben rendkívüli építész, Joze Plecnik kiállításának szerepe lehet abban, hogy jó szomszédokként megismerjük és közös kincsünkként meg is becsüljük egymás kultúráját.

Anton Persak, a Szlovén Köztársaság Kulturális Minisztériumának államtitkára kiemelte, hogy az apró gesztusok nagy, messze nyúló tettekké nőhetnek, ahogy azt néhány szlovén és magyar kulturális területen tevékenykedő szakember Ljubljana és Budapest közötti cserekiállítás projektje esetében két évvel ezelőtt meg is álmodta. Lehetőség nyílt képzőművészetük töredékes szemlére bocsátására, hogyan is látják Szlovéniában az egykori Osztrák-Magyar Monarchiát, mely még ma is két egymást jól ismerő, szomszédos ország közös területe. A művészet határtalan lehetőségei kapcsán a gótika idejében Pannóniába érkező furlániai (rétoromán dialektus) művészek egykori példáját emelte ki, akik templomaikban feledhetetlen nyomot hagytak. A művészeti kezdeményezést méltató szavakon túl ugyanakkor hangsúlyozta, a kiválóságra törekvés manapság háttérbe szorult, azonban még mindig a festészet formái és színei alapvető és elsődleges kifejeződési eszközei az egyénnek ahhoz, hogy megélhesse saját, intim világát. Dr. Hoppál Péter az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára megnyitó beszédében az elmúlt két évtized egyre erősödő együttműködésére mutatott rá, melyben kiemelt szerep jutott a tudományos, az oktatási és kulturális együttműködéseknek.

Franc Novinc: Méhek, 2009.

Petneki Áron művelődéstörténész a kiállított életművekben elsődleges összefüggésként alkotói tevékenységük közös helyszínét jelölte meg. Aquila János, Zala György és Joze Plecnik személyét ugyan korok és stílusok választották el egymástól, azonban mindhármójuk munkássága a mai Szlovéniához és az országot környező vidékhez köthető. A középkori festő művészetét Velemér, Bántornya, Mártonhely gótikus falfreskói dokumentálják, művészettörténészek leginkább templomi önarcképét elemezték, melyhez korában szokatlan módon szignálta nevét, de hárompajzsos művészcímere is ismert. A Millenniumi emlékmű megalkotójához, Zala Györgyhöz számos történelmi személyiséget megörökítő alkotás fűződik. Erzsébet királyné szobra, az aradi Szabadságszobor, a dísz téri Honvédszobor, Andrássy Gyula és gr. Tisza István szobra is az ő nevét viseli, ugyanakkor olyan alkotásokat is neki tulajdonítottak már, ami nem Zala keze alól került ki (szerzőségét összekeverték Bezerédi Gyulával egy mellszobra kapcsán). Joze Plecnik neve Bécs, Ljubljana, Belgrád és Prága korai építészetében járatosaknak tűnhet igazán ismerősnek, a császárvárosban Otto Wagnernél tanult mestert dicséri a bécsi Zacherl Ház, a prágai Szent Szív-templom vagy a cseh főváros várfelújítása is.

A szlovén kapcsolat - Mesterek és mestereik - Hagyomány és folytonosság a szlovén festészetben
Műcsarnok
2015. augusztus 7 - szeptember 27.
Reklámok