A túlélő árnyéka

El Kazovszkij (1948-2008) kiállítása intenzív látványvilágra épül, ahogy az rögtön szembeötlő a Magyar Nemzeti Galéria elülső fogadóterében 1995-ből rekonstruált, lépcsősre épített, figuratív jelképekkel jelenetezett Dzsan Panoptikum monumentális Pygmalion-színpadával. Rényi András, a tárlat kurátora hangsúlyozta, hogy a vörös posztóval dekorált díszletet, mely a festőnőnek 24 alkalommal, saját elképzelései szerint performált ünnepségeiül szolgált, nem tervezik újból benépesíteni, üresen emlékeztet a körülményes koreográfiájú előadásokra. A performanszok stációinak vázlatrajza, egy 2001-ben rögzített videófelvétele, számos jelmez és kellék köszön vissza a labirintusszerűre komponált emeleti galériában.

Részlet a kiállításból, Dzsan Panoptikum, fotó via Magyar Nemzeti Galéria

Részlet a kiállításból, Dzsan Panoptikum, fotó via Magyar Nemzeti Galéria

Impulzívan expresszív, sötét tónusú festményei sűrűn lakják be a tágas terek falait, a szűkös folyosókat, hogy intenzitásuk még inkább érvényesülhessen, korántsem retrospektív jelleggel, inkább egy-egy témafelhő köré gyűjtve a még jócskán hiányos életművet. El Kazovszkij performanszai során kalapjára rendre felírt, sorsdöntő randevú dátuma, egy görög mitikus katonaalak és a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének római kori szobortorzója nyomban kitűnik a háromfelé ágazó útvesztő centrumában. John Maybury rendezte önéletrajzi filmnek, az Ördögi szerelemnek (1998) márványba öntött nyitójelenetét imitálva egyúttal a távolabbi központként lüktető Francis Bacon (1909-1992) Triptychonhoz is megérkezik a tárlat kezdőpontja. A torzult paralellepipedon szereplői – mint a brit festő művei általában – az észlelés haptikus birodalmába hívják szemtanúikat, hogy elkülönülve nyíljanak meg a deformáció érzékleti szintjei. Némely látási mechanizmusokat tudatosan kikapcsolva, szinte letapogatva homálylanak fel a szürreális absztrakció kontúrjai, felületei, melybe az elrettentő erejű, ősi áldozatbemutatás a késő modern – jobbára vallásos – életvezetési rituáléiba dermedt meg. Sült bárány, töltött libanyak, darált halféleségek megannyi hétköznapi szertartásos preparációja mögött régtől fogva rejtőzik az engesztelés maszkjának fenyegetően ambivalens szándéka, mely a szorult helyzetekből tagadja ki a békét óhajtó hétköznapokat a piedesztálra állított hit tökéletlenségében. A szárnyas élettelen teste ironikusan mutat rá az emberarcúság hiányának éhes, öncélú frontvonalaira, az átlátszó vitrin a valóságot újrateremtő vászon fogságába került plüssmackóktól és loopolt filmrészletektől övezve.

El Kazoszkij: Cím nélkül, évszám nélkül, farost; olaj, Kolozsváry Gyűjtemény, Győr via Magyar Nemzeti Galéria

El Kazoszkij: Cím nélkül, évszám nélkül, farost; olaj, Kolozsváry Gyűjtemény, Győr via Magyar Nemzeti Galéria

Megannyi fetisizált négylábú szegélyezi El Kazovszkij ősi kultúrákat idéző, naiv panoptikumát, ahol a vadon élő farkas képétől és utazásai során begyűjtött plasztik totemektől az engedelmes házőrző kutya papírmaséját leginkább szocializált magatartásbeli sémái különböztetik meg. Számos kiállítótér hagyta maga mögött komfortzónáját – a despotikus társadalom szükségszerűen felengedett sorompóinak lenyomataiként – a ’70-es, ’80-as évek camp és punk szubkulturális relikviáinak, posztereinek zsúfolt, füllesztő szocreál szentélyeibe engedve bepillantást, a következő stációnál egyúttal célba találva a purista fehér boksz elitista műélvezetének esszenciális lényegét is.

A Nemek termében módosító szavunk többértelmű jelentést kap, a szexuális másság szubverzív hatásának elutasításaként működhet. Női és férfi szerepek groteszk dominanciaharcában a transznem a társadalminak feszülő biológiai szexus determinációjában őrlődő, döntésképtelen állapotként jelenik meg, melynek dichotómiáját a kifinomult balett klisészerű attribútumai és a BDSM-be kergetett birtokvágy agressziója adja. A „kétfejű kutya hasára felfestett” monumentális vágy felirata fenyegetően széthúzó erejének excentrikus, szókimondó, önmitizáló jellege szinte ijesztően lép nézője felé. Sokatmondóan tárja fel az alaposan traumatizált karakter jegyeit az autokratikus, dogmáktól sebzett társadalomban, ahol a jelképes erőszak hatalmi játszmájában egyszerre élhető meg az áldozat és a tettes szerepköre.

Szintén rendhagyó kiállítótér Vajda Lajos két grafikáját kisajátító, monomániásan ismétlődő képregény-sorozatát bemutató El Kazovszkij-kollekciója, ahol a művész a punkesztétika jegyében inkább birtokba veszi, bekebelezi a műtárgyakat, mintsem dialógust kezdeményezve továbblépne a művészeti hagyományon, feltárva egyúttal a fogyasztói társadalom efemer attribútumait. Életes esztétikája kizárja az akadémikus megközelítéseket, a felfokozott hiány- és jelenléthelyzetek felé fordul, a művészet színpadára eszközként lépett, ahol konok radikalizmussal nézhetett szembe a grandiózus emberi határhelyzetekkel. A túlélő árnyéka – Az El Kazovszkij élet/műről akkurátusan és lényegre törően taglalt prospektus segítségével mélyre ható ismeretekre tehet szert a közönség, de a tárlathoz számos tematikus tárlatvezetés, családi programnap és díjmentesen látogatható előadássorozat is kapcsolódik.

(Felhasznált irodalom: Gilles Deleuze: Francis Bacon. Az érzet logikája, Atlantisz Kiadó, 2014.)

A túlélő árnyéka - Az El Kazovszkij élet/mű
Kurátotok: Jerger Krisztina, Százados László, Rényi András
Magyar Nemzeti Galéria
2015. november 6 - 2016. február 14.
Reklámok