Az orosz avantgárd

Klasszikussá fakult ízlés tagadásával a háromszáz éves cári Romanov-dinasztia alkonyán indult útjára a szocialista államrend utópiájának forradalma, mellyel együtt az orosz avantgárd is utcára vonult. Szobrokat döntögettek az újak kedvéért, monumentális festményeket állítottak ki a köztereken, pamfletektől, kiáltványoktól voltak hangosak a nagyvárosok. A természetesség eleven megtapasztalása felé fordultak, a polgári emancipáció ellentmondásait leginkább meghaladni, mintsem kritikával illetni kívánták. A Magyar Nemzeti Galéria A művészet forradalma – Orosz avantgárd az 1910-1920-as években című, a Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből rendezett legújabb kiállítása a szuprematizmus és kubo-futurizmus mellett a pravoszláv ikonfestészet előtt is tiszteleg.

Kazimir Malevics: Szuprematizmus, 1915 © Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeum via Magyar Nemzeti Galéria

Kazimir Malevics: Szuprematizmus, 1915
© Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeum via Magyar Nemzeti Galéria

Kazimir Malevics (1879-1935) radikális absztraktja a látható világon túli (szupre-) érzékenységre koncentrált, nem hitt többé az emberi test művészi ábrázolhatóságában. Végletes formalizmusának ikonja a fehér alapra festett fekete négyzet gyakran levelezések aláírásaként, ruhamintaként is visszaköszönt, a kereszt és a kör alakzatainak redukciója kizárólag síkbeli ábrázolásokra, színekre, mértani struktúrákra koncentrált. Riválisa, Vlagyimir Tatlin (1885-1953) mérnök-feltaláló, grafikus a hasznos esztétika híveként a forradalom mobil jelképét, a hétemeletes, októberi forradalom vaspiráljának modelljét, a III. Internacionálé Emlékművét alkotta meg. A szovjetek kongresszusán (1920) bemutatott üvegkonstrukció belsejében működött volna a Világkormány, a párizsi Nemzetközi Iparművészeti Kiállításon (1925) aranyérmet nyert tervének kivitelezése azonban végül elmaradt. A ’30-as években a szuprematista, a kubo-futurisa és konstruktivista festmények, grafikák lekerültek a falakról, majd ’60-as évektől kezdődően a nyugat-európai műkincspiac hatására újból divatba jött avantgárdot kölcsönözni a múzeumok értékes gyűjteményeket rejtő raktáraiból.

Vaszilij Kandinszkij: Improvizáció No. 217. Szürke ovál, 1917 © Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeum via Magyar Nemzeti Galéria

Vaszilij Kandinszkij: Improvizáció No. 217. Szürke ovál, 1917
© Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeum via Magyar Nemzeti Galéria

A Goncsarov házaspár neoprimitív művészetprogramja a nyugati modernista stílusok átvétele helyett elsősorban a fantáziadús, naturális népművészet motívumkincsének, az ikonfestészet szakrális ornamentikájának gazdagságából merített és transzformált. Inspiratív közegükhöz tartozott a Majakovszkij köré gyűlt irodalmi kubo-futurista társaság is, Moszkvában, Petrográdban a nyelvi újítás szándéka mellett provokatív performanszokat rendeztek. A tárlat nyitányaként Natalja Goncsarova (1881-1962) Kaszálók című festményén a vizuális irónia kollaborál az ökölbe szorított kéz feszült dinamizmusával Gauguin és Van Gogh posztimpresszionista festői invenciójával együtt keresi a közös eredőt. Miközben a Vénusz-mítosz tradicionális eszménye is átfogalmazódik, A kék lovas konstruktivista csoport híres alapító tagja, Vaszilij Kandinszkij (1866-1944) önti formába fantáziavilágának tárgyi világtól elvonatkoztatott, pszichologizáló, szürreális tanulságokat, univerzális viszonyokat összegez két dimenzióban. Az I. világháború kitörése után a Bauhaus iskola professzori székéből tért vissza Oroszországba, ahol közoktatási népbiztosként tevékenyen vett részt a műtárgyvásárlási bizottságokban. A konstruktív és neoprimitív társaságok mellett 1911-ben indította el Malevics a Káró Bubi csoportosulást, emblematikus nevükkel utalva az úri passzió kártyalapjának provokatív formanyelvére. A vörös terem festményeinek tradicionális kifejezésmódjával nemzeti karakterük eleven, dekoratív színvilága a fauve-okat idézte, alakjaik komikus túlzásokkal hangsúlyozott, erőteljes vonásai orientális, ősi és kanonikus kötődéseket mutatnak, a tendecia szinte a kiállítás egészén végig vonul.

Több csatornás időzóna következő állomásához érkezve dokumentarista igénnyel készített felvételek filmetűdjei a cári birodalom bukásának, az I. világháború és a forradalom kitörésének egy-egy vészjósló eseményét idézik fel. II. Miklós és családja néhány gondtalan pillanatának, a háború nyomában fellépő szegénység, éhínség szenvedés teli képkockáinak, a revolúció egyházi jelképeket kisajátító pusztításának, a fegyvergyártó üzemek virágzásának, a szovjetek hatalomra jutásával a mezőgazdaság kollektivizálásának lehetnek tanúi az időutazók.

A kubo-futuristák leginkább George Brack és Pablo Picasso hagyományához álltak közel, termükben vásznaik síkfelületű dinamikájához képest tekinthetők meg a radikálisabb szuprematisták művei, az 1915-ben rendezett kiállítást dokumentáló fekete-fehér fényképével együtt. Legendás volt a művészek egymás művészeti koncepcióitól való látványos elhatárolódása, a korabeli katalógus a Berlinben, Varsóban is kedvelt Malevics képeket például nem tartalmazta, a műkedvelők külön brossúrában ismerhették meg a szuprematizmus elveit az ellentétes erővonalak összecsapásáról, a harmonikus összhangról, a lebegő transzcendencia és az anyag összefüggéseinek törvényszerűségeiről. Alekszandr Rodcsenko (1891-1956) kompozíciói már az orosz konstruktivizmus irányába léptek tovább, később eltávolodott a festészettől, a fotóművészet szocialista realista perspektíváinak és a geometrikus elemekből álló, függő térkonstrukcióknak hódolt. Az orosz avantgárd utópisztikus elképzeléseinek határtalan invenciója alapos technikai ismerettel párosult, tanműhelyeikben a társadalmi gyakorlatba való átültetés, az ipari produktivitás, a populizmus nagy fontossággal bírt. A személyi kultusszal aztán a didaktikus, dekoratív heroizmust hirdető szocialista realizmusnak jutott jelentős szerep. Később, a modern kori diktatúrák alkonyán újra felfedezett orosz avantgárd munkák némelyike nem is került vissza Oroszországba. Korabeli művészfilmekből összeállított, az egykori világrend konfliktusait groteszk leleménnyel karikírozó etűdcsokor zárja a kiállítást.

A művészet forradalma - Orosz avantgárd az 1910-1920-as években / A Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeum avantgárd gyűjteménye
Magyar Nemzeti Galéria
2016. január 29 - május 1.
Reklámok

Az orosz avantgárd” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Visszajelzés: Best of 2016 – Pont

Hozzászólások lezárva.