Apa és lánya | 23. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál

Belépőként pusztán egy bántó ételnév, régi frigy sebeit feltépő titulus, ütött-kopott Mustang, hatalmasra magasodó erdőség, folytatásként pedig unásig magasztalt, hamis zsenikultusz és kínosra jelenetezett lakodalom is elég ahhoz, hogy csontvázak potyogjanak a szekrényből. Semmi sem működik, ami annak előtte bejáratódott, a kártyavár összedőlni látszik. A fekete pick és a vörös káró homlokokra kerül a bárpult mellett. Egymásra kínosan ügyelve vallja be a két összefonódott nagycsalád, mi is lapul gondosan bezárt fiókjaik legmélyén. Kényszeredett vallomások követik egymást, egzisztenciájuk a tét, tragikomikusra növesztett gesztikulációval vagy éppen rezignált nyugalommal teszik titkaikat hűségük áldozati oltárára. Mindegyikük igyekszik a legvégsőkig eljutni, egészen az egymást elválasztó, globális társadalmi és gazdasági normák különbségeinek korlátjáig merészkednek el. Új rend határán állnak, szociálisan kiművelt önérzetüket fegyelmezve, újfent rábíznák magukat a tehetős Henry Neilsonra (Geoffrey Rush), hiszen önállóságuk, jövőképük bizonytalan, családi kötelékeik meginogtak. A fűrészgyáros ugyanis bezárja az egész falu számára megélhetést nyújtó üzemét, ráadásul az idősödő arisztokrata megházasodni készül fiatal házvezetőnőjével, Annával. A keretesre komponált tablóképet a dühöngő ifjúság próbálja szétfeszíteni, a hosszú évszázadok során bejáratott utak ösztönösen, szertelenül csapongva merülnek fel, mígnem a maguk végletes mélységeibe kapaszkodva betegágyon kötnek ki. Karakteres hübrisz tér vissza a kezdetektől a véghez, a kierőszakolt önagresszió vétsége körbejár, nem hagyja nyugodni az indulatokat, fájdalma kényszerű igába hajtja a fösvénységet szító, férfiági örökösödés erőit. A közelbe vett totálok a szociális háló józanságának deficitjeiről tesznek hitet, a szolgálat bálványimádásba csap át, a méltánytalan sérelmek kavalkádjában egy darabig úrrá lesz az önbíráskodás fékezhetetlen emóciója, mely mégis csak a kegyelem gátját szabja végül önmagának, a fűrészgyáros szolgálhat példaként. Az ausztrál Apa és lánya (The Daughter, 2015) Simon Stone rendezésében, Andrew Commis érzékenyen fényképezte északi tájában keresztként viselt magány stációihoz érkezik a néző, mögötte társadalmi bélyegként bújik meg a fiú pecsétgyűrűvel viselt sorsa. A Csehov-komédiákban a hölgyek és a férfiak precízen elhibázzák hitveseiket, de Puskin romantikus töredezettséggel elbeszélt diszkurzív párbajai sem maradnak ki a zord hegyvidék családi történetéből. Henrik Ibsen A vadkacsa mozivászonra adaptált norvég tragédiájának világa zegzugos, hiátusokból építkező, kortárs újragondolás lett, közel sem merítkezik cselekményhűen a színműből. Az örökösödés kékvérű hajszájában a filmben inkább az édesanya vesztesége katalizálja a bonyodalmat, további traumákat gerjesztve viszályok sorát robbantja ki a 2011-ben Sydney-ben is színre vitt változatban.

Apa és lánya (The Daughter)
ausztrál dráma, 2015
Titanic Nemzetközi Filmfesztivál
Következő vetítés: 2016. április 13., Uránia Filmszínház, Díszterem
Reklámok