Szervátiusz és Azbej

Káoszból teremtődő ősi isteneket felemlegetni talán nem túlzó a Műcsarnok legújabb Ágak – Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor | Két szobrász, két nemzedék és Természetművészet-változatok Kis gesztusok | Természetszövetség | Öko-Avantgárd című kiállításain, még akkor sem, ha az apszis vége felől, az elementáris erejű, átfogó igényű faalkotmányok kolozsvári csarnokával kell kezdeni. Henoteista oltárának totemisztikus gigászai bőven időszámításunk előttről képzelhetők el, a transzcendens Brahma, a görög-római antropomorf ábrázat a modernség mozdulatával vonja keresztfára a monoteizmust megelőző istenképek festékes vegykonyháját, szoborba faragó műhelyét. Sötét rengetegben járni félelmetes, még akkor is, ha a nemzeti panteon ismerős nagyjai köszönnek ránk. Petőfi, Dózsa, Ady, Bartók.

Az emlékezet afrodiziákuma  papírforma szerint adja meg az alaphangot, a szervátiuszi főhangsúlyt a mellékhajók különféle hangulatregiszterei támogatják, katalógusszerűen. A Változatok panteisztikus anyaghasználata szinte követeli a természet lágy ölébe fordulását, ember alkotta elkülönbözésük elzárja a környezettel való harmonikus együttélés lehetőségét, csupán a halandóságból fakadó örökkévaló imitációjának kudarcát engedi ismételni, elszánt törekvésük himnikusan csúcsra jár. A land art szénaboglyája, kötélből szőtt útonálló pókhálója az organikus építészet hazai grandiózusságára felel, szerves matériájuk provokációjának kedélyes, harcsabajszos diskurzusából az elnéptelenedő kurátori tájban fenevad preparátummal, apróra robotizált mechanikusággal vezeti tovább a látogatók útját. Biedermeier dívány lapul a sarokban, gazdája bizonnyal egészen más párnákról álmodott.

Empirikusan audiovizuális installációsorozat ágas-bogas balszélső erdője anticipálja a cselekményművektől körbezárt szobrász apa és fia monumentális szárnyát a középső kialakítás kis gesztusaival karöltve, kétkedő iróniája – mely életfaként egy szobanövényben öltött testet – groteszk fordulatot vesz a félköríves kiállítótérbe érkezve. Valóságos kalandparkká alakulnak a szenzuális műtárgy együttesek, gyűjtőmedenceként a világ minden tájáról összefogják az összművészeti, mégis szerteágazó formanyelvű videóinstallációkat, ökoavantgárd alkotásokat, versidézeteket, performansz-fotódokumentációt, ahol oázisként kinőtt fatörzshalmok reprezentálják a fővárosi urbánus tér kiválasztó tégelyét. Találékony régi és új fogalmi hálókat sző a tárlat a brossúrákon, a termek ismertetőin, ekoesztétika, -etika, természetművészet, land art, cselekménymű definícióival a maga műfajait is körvonalazva, a nackarajzot, a palimpszesztet.

A retrospektív, nagyszabású kiállítással egy időben nyílt meg az építész apa és képzőművész fia, Ázbej Sándor (1913–1998) és Kristóf (1953) egy-egy unikális építészeti illetve képzőművészeti elgondolását bemutató Ázbej & Ázbej. Az idősebb generáció mérnökének olimpiai stadionterve akkoriban közel két évtizedes magyar-algériai műszaki együttműködést körvonalazott. Noha az arénában ötkarikás játékokat ugyan nem rendeztek, a tárlaton felállított óriásképernyő számos mérnöki elképzelést vázol az észak-afrikai térség országában. Fia hasonlóan grandiózus alkotásokat álmodott meg, egy kollázsszobát tele pixelizált enciklopédikusságot idéző, falra tapétázott körképpel és egy Hari Seldon-féle fekete labirintust, mely Isaac Asimov Alapítvány-trilógiájának egyik főszereplőjéről kapta nevét.

ÁGAK - Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor
Két szobrász, két nemzedék
Műcsarnok
2016. július 27 – október 16. 

Természetművészet-változatok 
Kis gesztusok | Természetszövetség | Öko-Avantgárd 
2016. július 27 – október 16. 

Azbej & Azbej
Algír - Budapest - Párizs
2016. július 27 - szeptember 11.
Reklámok