Stefan Zweig: Búcsú Európától

Szinte folyamatos tériszony furcsa, végeláthatatlan katarzisa alakulhat ki a német klasszikusok Thomas Mann, Johann Strauss, Gustav Mahler neveinek mantrázása közben, ahogy a beérkezett írók hatalmas lendületével híveket toborzó osztrák Stefan Zweig is biztos kapaszkodókat keres germán hírességeket emlegetve brazil cukornádültetvényre emigrálásakor. Racionalizált kultúrsznobság terjengős rafinériáiba, habókos túlzások lila ködös jeleneteibe olykor belefáradhat a néző, a feszült figyelmet a szolid irónia záporában mégis éberen illik tartani, mivel a holokauszt filmek egy új horizontja, a világhíres zsidózweig értelmiségi meghasonlottan aláhulló távlata került a mozikba. Lelkiismeretesen töprengő filozófusnő, listázó gyártulajdonos, naplót körmölő hollandus, oceánjáró bárzongorista mellett Amerikában karrierje másodvirágzását élő ismert író is nevét adta, hogy tragikus háttérdíszlete legyen a világháború fasizmusának. Nem véletlen, hogy a műfaj rövidségével hadilábon álló Zweig (Josef Hader) – bár az elbeszélésnek a német irodalomban akadnak jócskán híres hódolói is – Sakknovelláját emlegeti, hiszen a figurák okán lovagias virtust megkövetelő lépéssorozatok mezején hamarjában egy egész világtörténelmen végigtörtető harcművészeti kékvérűsége csaphatna össze az emberiség alkonyán. A modernitás hajnalán ébredező európai polgár azonban jól tudja, hogy a megrendítő sorstragédiák illusztrálásához elég pusztán egy impozáns névlajstrom. El is érkezünk lassan a protokolláris kötelezettségekből, elegáns szópárbajokból végzetes erővel eszkalálódó drámai tetőpontig, ahonnan a film íve csendesen, szomorú rezignáltsággal hullana alá a világháború tengerentúli poklában, ha a hátborzongató élcek szívfacsaró kegyetlenséggel nem koppannának a kedélyes banánfák lombjai alatt. Cukornádültetvények mögött magasló kvarcmorrók, hírességgel csacsogó rabszolgák, new yorki lelakott garzonok kísértetiesen cameóznának egy hollywoodi stúdió díszlethibridjei gyanánt az autentikusra szcenírozott koloniális életképek helyett. A történelem nagyságainak panoptikumában tollát megmártó író művei szeretik mozivászonra álmodni magukat, fejekre fricskázó angolszász romantikájuk szinte már fúj a morózus brit abszurdra, utóbbi a belterjességet szétfeszítendőn igyekszik kíméletlenül gúzsba kötni a terjedelmes sallangokat. Kamera ritkán képes illusztrálni azt a szigorú részletességgel tárgyához tapadó szólabirintust, mely nem hagyja szellősre venni lényegét, leíró realizmusa szorosan ragaszkodik emelkedett üzenetéhez, kihagyás alakzatai gyakorta torzulnak önkényessé a sűrű szövegtestben. Stefan Zweig önéletrajzán ihletődött Wes Anderson Grand Hotel Budapestjének aprólékos kidolgozottságát ott folytatja Maria Schrader Búcsú Európától-ja, ahol abbahagyta az előző biográf mű: komornáktól, inasoktól, szolgálóktól nyüzsgő luxushotelben. Petropolisba is elér a náci könyvmáglyarakások, a harmincas évek haláltáborba deportálásainak híre, a válások kényszere és a búcsúlevelek áradata.

Stefan Zweig hírnevének csúcspontján, 1936-ban emigrációba kényszerült. Egyik percről a másikra elvesztette hazáját és ettől kezdve képtelen volt újra otthon érezni magát a világban. A film egy menekült története – egy hajdani menekülté, aki ma a világ egyik legtöbbet olvasott németnyelvű írója. „Úgy vélem, hogy az útlevelek és az országhatárok egyszer majd a múlté lesznek. Kétlem ugyanakkor, hogy ezt mi magunk még megérnénk.” – fogalmazza meg reményeit Európa jövőjéről Zweig a filmben, akinek Sakknovella című, nálunk legnépszerűbb írása már az emigráció éveiben született.  

A többek között Buenos Airesbe, Petrópolisba és New Yorkba kalauzoló, megrendítő erejű alkotás Ausztria hivatalos Oscar-nevezettje volt 2016-ban. Maria Schrader filmje az ízig-vérig európai szerző utolsó éveit dolgozza fel és az író halálának 75. évfordulóján kerül a magyar mozikba. (via Mozinet)

címlapfotó, plakát via Mozinet

Stefan Zweig: Búcsú Európától (Vor der Morgenröte, Farewell to Europe)
színes, osztrák-német-francia film, 106 perc
Rendező: Maria Schrader
Forgatókönyv: Maria Schrader, Jan Schomburg
Fényképezte: Wolfgang Thaler
Producer: Stefan Arndt, Danny Krausz, Denis Poncet, Uwe Schott
Zene: Cornelius Renz, Tobias Wagner
Vágó: Hansjörg Weißbrich
Főszereplők: Josef Hader, Barbara Sukowa, Aenne Schwarz, Matthias Brandt
Országos bemutató: 2017. március 23.
Forgalmazó: Mozinet
12 éven aluliak számára nem ajánlott.
Advertisements