Árkádia színei | Marosvásárhelyi Kultúrpalota

Három év alatt a második nagyszabású kiállítás nyílik Marosvásárhelyen a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből. 2015-ban a grafikai gyűjtemény mutatkozott be Mantegna, Dürer, Hogarth címmel, most pedig az intézmény Zichy-gyűjteményéből válogatott mintegy félszáz műtárgyat felvonultató tárlatot láthat a nagyközönség.

Az átfogó rekonstrukció miatt zárva tartó Szépművészeti a felújítás alatt számos külföldi kiállításon mutatja be gyűjteményének legjavát: a marosvásárhelyi kiállítással egy időben a madridi Thyssen-Bornemisza Múzeumban is találkozhatnak a látogatók a budapesti múzeum jeles darabjaival.

A Székelyföldön nyílt kiállítás egy egészen különleges atmoszférájú világba kalauzolja a nézőt, bepillantást engedve a magyar arisztokrácia egyik meghatározó családjának műgyűjtési szokásaiba, képet ad arról, hogy milyen szellemiséggel, nyitottsággal és érdeklődéssel fordultak egy-egy nemzet tárgyi emlékei felé. A jelenlegi tárlat, amely az olasz, flamand, holland, francia, német, osztrák, cseh és magyar iskola főként 17–18. századi festményeit öleli fel, műfajilag is igen összetett képet nyújt: portrék, csendéletek, tájképek, életképek, állatábrázolások, csatajelenetek, mitológiai és vallásos tárgyú alkotások egyaránt láthatóak. Ami összeköti ezt a nemzeti és tematikai sokoldalúságot, az nem más, mint a gyűjtők személye: gróf Zichy Edmundé és fiáé, gróf Zichy Jenőé. Két olyan nagy tudású, széles látókörű egyéniségé, akik nemcsak az üzleti, hanem a kulturális élet területén is maradandót alkotott. Zichy Edmund gróf egyike volt az osztrák Iparművészeti Múzeum és a bécsi Keleti Múzeum alapítóinak és programadóinak, az előbbi kuratóriumában pedig élete végéig elnökként is tevékenykedett. Budapesten kiállítások szervezésében, kulturális intézmények alapításában, építésében vett részt, és közintézményeket gyarapított adományaival. Országszerte támogatott különböző művelődési egyleteket, tudományos és népszerűsítő kiadványokat. A kultúra iránti érdeklődését, fogékonyságát fia, Jenő is örökölte, aki vezetőként évtizedekig állt a Műemlékek Országos Bizottságának az élén, és lelkes tagja volt számos kulturális területen működő társaságnak (Magyar Történelmi Társulat, Műbarátok Köre stb.). Igazi mecénásként főként kortársainak festményeivel és szobraival tette szebbé otthonait, majd apja és saját gyűjteményének egyesítésével magánmúzeumot alapított. Hagyatékának képzőművészeti anyaga 1953-ban került a Szépművészeti Múzeumba.

Bernardo Canal:
A Piazza del Campidoglio Rómában,
Szépművészeti Múzeum

A gyűjtemény sokoldalúsága ellenére őrzi sajátos, egyedi karakterét, tükrözi azt az elkötelezettséget, mely mindkét Zichy grófot jellemezte. Ennek egyik pregnáns bizonyítéka az a kulcsfontosságú műveket tartalmazó, páratlan Kupezký-kollekció, amelynek révén Magyarország lett az egyik leggazdagabb tárháza a mester életművének. A kiállításon két Kupezký-képet tekinthet meg a látogató, bár Zichy Edmund egykoron az itt Georg Christoph Grooth nevével jelzett alkotást is a neves cseh mester műveként vásárolta. Ugyancsak a hazai műpártolás eredményeként került gyűjteményükbe Mányoki Ádámtól Georg Wilhelm von Werthern birodalmi gróf itt is bemutatott képmása, mely az életmű talán legkiforrottabb alkotása. Nem kerülték el figyelmüket ugyanakkor olyan ritka alkotások sem, mint amilyen Gottfried Libalt gúlába halmozott koponyákat ábrázoló csendélete vagy Karel van Mallery ravatalképe. A gyűjtők remek szemmel tallóztak az emlékanyagban, így sikerült megszerezniük Willem Claesz Heda  minden részletében precíz kidolgozású csendéletét. A flamand mesterművek közül kiemelkedik David III. Ryckaert megszívlelendő tanulságokkal szolgáló, moralizáló életképe, míg az olasz festőiskolát tematikailag olyan széles spektrumú művek képviselik, mint Antonio Bellucci erotikus Danaéja, Marcantonio Franceschini negédes Szibillája, Giuseppe Maria Crespi lázadó angyalokat ábrázoló képe vagy Bernardo Canal vedutája. Gyűjteménytörténeti kuriózum, hogy az Esterházy-képtár jó néhány, kevésbé értékesnek ítélt és a magyar állam által nem megvásárolt művét sikerült Zichy Edmundnak megszereznie, így többek között Francesco Solimena montecassinói vázlatainak sorozatát, amelyből kettőt itt is láthat a közönség, illetve Joost Droochsloot ugyancsak kiállított Folyóparti faluját. A  kiállítás anyagával ősszel a bukaresti Nemzeti Művészeti Múzeumban is találkozhatnak majd a látogatók.

A most nyíló kiállítással rövid időn belül harmadszor mutatkozik be önálló kiállítással a Szépművészeti Múzeum Erdélyben, ugyanis 2009-ben a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum adott otthont a budapesti múzeum gyűjteményéből válogatott Egyiptom művészete a Fáraók korában című tárlatnak.

A kiállítás kurátora Gosztola Annamária, a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának művészettörténésze.

fotó via Szépművészeti Múzeum, Bernardo Canal A Piazza del Campidoglio Rómában

Árkádia színei
Remekművek a Szépművészeti Múzeum Zichy-gyűjteményéből
Marosvásárhely, Kultúrpalota 
2017. május 19 - augusztus 31.
Reklámok