Japán Napok

A kétnapos Japán Napok közönsége a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum zöldellő kertjéből a rövid zivatarok elől a Nemzetek Házának előadásain és a Nágák, elefántok, madarak textilkiállításon kereshetett menedéket. A rossz idő elmosta ugyan a tradicionális teaszertartást, de a masnikötős, lábbelit villantó kimonó bemutatót a múzeum színpadán, zenei koncerteket már élvezhették az érdeklődök. Sushi gasztronómiai bemutató, kalligrafikus írás, manga karakterrajz, origami hajtogatás, go játék és japán kiegészítők vására (Omiyage World, Kimmidoll Shop, Japáncuccok, Múzeum Shop, Japánspecialista) kísérte a hétvégi kulturális rendezvényt. Iskolákat teremtő ikebana ismeretek gyakorlati praktikákkal párosultak, Fukushima katasztrófájának világháborús elődje augusztusban ér majd évfordulójához és a japán moziról is hallhatott az ázsiai szigetország kultúrájával, hagyományaival ismerkedő.

Szinte már csak régi szamurájfilmekben látható a fekete kimonóba öltöztetett vőlegény, oldalán fehérben pompázó arájával a sintó szentélyek előtt, esküvőre várva.  1947 után a modernkori Japán is feladta tilalmát a párválasztás szigorúan egyenrangú, egymásnak rendelt tradícióját illetően. Az ősi mukoiri házasságban – a nőnek alárendelt szerepet szánva (az ősi szigetországban a többnejűség is gyakran előfordult, a szerk.) – a vőlegény a kézfogó után felesége családjához költözött, majd a házasságot a gyermekáldás után újból megerősítették, véglegesítették. Később, az Edo-kor idején a jomeiri szerint a hölgyek is beházasodhattak a család választottjához, még az első gyermek születését sem kellett megvárni. Renai kekkon, a szerelmi házasság a köznép körében csak Meiji császár után váltotta fel a miai kekkont, az elrendezett frigyet. Manapság már watabe házasságot is köthetnek a tinik kedvenc anime alteregójuk karakterébe bújva. A Károli Gáspár Egyetem japanológusa, Sági Attila be is számolt egy európai típusú esküvői ceremóniáról, melyre családjával a vöröslő japán juharlevelek, a Momiji idejére (őszi lombhullatás figyelemmel követése) kapott meghívást osakai fogadócsaládjukhoz. A lakodalom szokatlanul rövid volt, a tortát túl hamar felvágták, az ételadagok kevésnek bizonyultak és a hotelben a magyar szokásokkal ellentétben a ceremónia idején több menyasszony is tartózkodott.

A sütőtök ízére emlékeztető batáta és a töltött káposzta a japán Akutagava Rjúnoszuke és Móricz Zsigmond novelláiban találkoznak. Utóbbi az egyik legismertebb szépíró volt Meiji császár uralkodása alatt, Akira Kuroszava A vihar kapujában című filmjében egyszerre két novelláját is feldolgozta a fiatalon elhunyt, mégis termékeny, az orosz, a francia és az angol romantikából is fordító novellistának. Móricz Tragédiája 1909-ben, Akutagava a Rákosi-érában tévesen Maniókakása címmel fordított műve 1916-ban született, mindkét főhős ötödrangú illetve hétszilvafás nemesek és csak egy jó alaposat szeretnének lakomázni, a japán az itthoni sült gesztenyéhez hasonlóan árult batátából illetve Kis János, földesura esküvőjén a töltött káposztából. A beteljesülés boldogsága – ahogy azt a Magyar Japán Baráti Társaság elnöke, Vihar Judit irodalom tanárként kiemelte – sokkal inkább a vágy be nem teljesíthetőségéről, mint annak szükséges elérhetőségéről szól.

Manapság sem utaznak jóval többen Japánba, mint annak előtte, bár a szocialista időszakhoz képest mégis csak számottevő a turisták száma, hozzávetőleg 20 millióra tehető. Ha a messzi szigetországba tervezzük a nyaralást, a cseresznyevirágzó tavaszra vagy a juharlevelekkel vörösbe boruló őszre vagyunk kíváncsiak a szálláshiány miatt már egy évvel előtte célszerű utunkat lefoglalni – tanácsolta a Japánspecialista tapasztalt idegenvezetője. Japánba utazhatunk a sinto, az ősi, kulturális hagyományok, különleges ételek, a császárvárosok megismerésére, bizonnyal a nyugati trendekkel sem lesz gond, a japánok kitűnően beszélnek angolul, annak ellenére, hogy 1868-ig szinte bezárkóztak az idegen hatások elől. Közismert, hogy a múlt században mégis hihetetlen mértékű technológiai fejlődés bontakozott ki a világháborúk nyomán. Vida Március Mitsuki előadása kitűnően érzett rá a nyugati ember „trendin” kívülálló, kedélyesen élcelődő, szkeptikus habitusával a kabukin érlelt tréfák harci szellemének japán patriotizmusára.

A japán mitologikus hiedelemvilágból építkező ősi sintoizmus, az Istenek Útjának kultikus, szokásjogi középpontjában a kamik szellemvilága áll. A jó kísértetek szolgálatára felesküdtek hirtelenjében akár – a nem kevésbe kegyetlen, bosszúálló – népi bölcsességekkel teletűzdelt, megátalkodott pokolfajzatok kavalkádjában találhatja magát. Kaján mosoly jár a keresztény európainak, a törzsi vallási bázisú amerikainak a kontinentális hatásokért, aki még a mai mangákban is viszont láthatja az ősi hiedelmek természetfeletti alakjait. Tanukit, a szakéfüggő sörhasút, az uborkaimádó, folyó gyermekének nevezett udvarias Kappát, akiről sushi makit neveztek el, Okamit, a farkasdémont, Kicunét, a rókatűz gerjesztőjét, Kidzsót, a kétszájú asszonyt vagy Juki onnát, a hóasszonyt. Vérszomjas kísértethistóriák huncuttá szelídített legendás alakjait a Heian-kor tekercsein ábrázolták, a világirodalom első regényeiben jegyezték fel az illusztrált tanmesék, népmesék hőseit, szintén gyűjtés keretében örökítették meg az utókor számára is köteteikben, leginkább a bezárkózó Edo-korszakban. Történeteikből a nyomtatás elterjedésével népi és arisztokrata olvasóknak készített változatok egyaránt megjelentek. A gonosz onik (ogrék) kint maradtak, a boldogság pedig bent lakozott, ha a démonok mégis bemerészkedtek a családokhoz, sikítozva dobálták meg őket marékszám babbal. Még ma is gyakori, hogy buddhista és sintó szentélyek, éttermek bejárataihoz olykor jószerencsét és pénzt hozó kamiszobrokat állítanak. (Lázár Marianna előadása alapján)

A Pont Blogazin 2017. május 12-13-án vett részt a Japán Napok rendezvényen a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum jóvoltából.

Advertisements