Egy német sors

Szeriőzen ráncba szedett mimika, graciőz nyárspolgári xenofóbia és excentrikusra kihordott titkárnői kötelességtudat szoros premier plánja tartja fenn a nemzetiszocialista árja tudat feszülten számadó, bizonytalankodva nosztalgiázó önérzetét. Stadionokat megtöltő karizmatikus pángermán – önkívületig tajtékzó – vezéreknek lelátókról kényszeredett-kelletlenül tapsoló, funkcionáriusok önéletrajzait lejegyző gépírónő mélyinterjúján keresztül sejlik fel a világtörténelem második legnagyobb háborús katasztrófája. Pomsel asszony kimérten taglalt elbeszélésében minden megvan, amit csak egy laikus kutató a világégés ürügyén gondolkodva összegyűjthetne, a szóban forgó despota, Joseph Goebbels kettős portréjának – bosszúsan őrjöngő és kimérten arisztokratikus – fegyelmezetten megrajzolt arcképe okán. Világunk két szélsőséges módon maradi pólusának, vallásos ellentmondásokban is gyökerező társadalmi anomáliái sűrűsödtek össze a múlt század derekának európai kontinensén, több ezer éves konfliktusok ősi, hatalmi arroganciája méltányolható ésszerűség nélkül csapott le az információrobbanás előtt álló modernkor polgárára. Szélsőségek közé kényelmesen befészkelődő konfuciánus dialektika, az emberi genom egyediségére fittyet hányó, szellemvilágra felesküdött reinkarnáció, nihilizmusban gyökerező nirvána imádat, kirekesztő kasztrendszerek toporogtak a nagy ipari forradalom küszöbén. A technológiai fejlődés néhány évszázadig tartó robbanásában a rezervátumszerűre tömbösített ősi népcsoportok nemzetállamainak bősz oligarchái több évezredes, öndestruktív hadviselésükkel nem voltak képesek biztosítani a békés szellemi felzárkózást, miközben hatalom ittas politikájuk minduntalan vezető szerepre tört. Vallási szokásjogokban kíméletlenül ítélkező, érinthetetlen kasztok katonai diktatúrái érték utol az ezredfordulót légópincékkel, halálra éheztető munkatáborokkal, kockásító-kasztosító embergyárakkal. Japán, India és Amerika mellett a világháború másik főszereplője a poroszos gyermeknevelésbe lopódzó, a jó tagadására felesküdött bibliamagyarázatokkal szektásított családi-katonai nevelde (testi fenyítés, az anya képének női homoszexualitással rombolt, erőszakos képe) a leghosszabban részletezett. Az Egy német sors sem nélkülözi a holokauszt filmek rettenetes – néhol fiktív erdőben bóklászó, néhol dokumentarista – képkockáit, a porig rombolt városokat, a csontig lesoványodott testeket, a mély barázdákat Brunhilde Pomsel arcán. A fekete-fehér riportfilm mégis kilép a borzalmak kliséi mögül a komikummal kiszínezett hétköznapok abszurdjába: az éhínség idején rizszsákokból fehér zászlót fabrikáló pincében bujdosókkal, az indiános, fához kötözős gyerekjátékkal, az árja fogalmat bemutató, tanórán letartóztatott demonstrátorral.

A nemrég 105 évesen elhunyt Brunhilde Pomsel gyors- és gépíró titkárnőként dolgozott Joseph Goebbels náci propagandaminiszter alatt. Életében visszatükröződnek a 20. század jelentős történelmi fordulatai: az őrült húszas évek Berlinjében Pomsel egy zsidó ügyvéd titkárnője volt, aki 1933-ban emigrált. Ezután egy jobboldali nacionalista frontharcos veterán emlékiratait gépelte, majd egy náci párttag barátja szerzett neki állást a berlini rádiónál. A posztot úgy kaphatta meg az „apolitikus” Pomsel, hogy ő is belépett az NSDAP-be. A film arra kényszeríti nézőit, hogy feltegyék maguknak a kérdést: ők mit tettek volna a helyében? Feláldoznák minden erkölcsi elvüket a karrierjük érdekében? (via Cirko Film)

Egy német sors (2016, 107 perc)
osztrák dokumentumfilm német nyelven magyar felirattal
Rendező: Christian Krönes, Olaf Müller, Roland Schrotthofer, 
Florian Weigensamer
Operatőr: Frank van Vught, Davor Marinkovic
Forgalmazó: Cirko Film
Bemutató: 2017. június 1.
12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Reklámok