El nem kötelezett művészet – Marinko Sudac gyűjteménye

Az El nem kötelezett művészet – Marinko Sudac gyűjteménye az egykori Jugoszlávia nonkonformista művészeti közegeinek kialakulását mutatja be regionális kontextusban, Lengyelországgal, Magyarországgal és Csehszlovákiával együtt vizsgálva. A kiállítás elsősorban a csoportos művészeti tevékenységekre, illetve azoknak a különböző közegekben betöltött szerepére fókuszál.

Stano Filko, Pink Tank, Remembering HAPPSOC (Rózsaszín tank – a HAPPSOC-ra emlékezve), 1968, fekete-fehér fotó, festék, 300 x 146 m © Marinko Sudac-gyűjtemény

A Marco Scotini kurátor által összeállított tárlatot először a milánói FM Centro per l’Arte Contemporanea mutatta be 2016 őszén. Narratívájának alapját a koncepciójában az egyik legátfogóbb kelet-európai magángyűjtemény, a zágrábi Marinko Sudac-gyűjtemény adja, amely a műalkotások mellett teljes, történelmi jelentőségű archívumokat és dokumentációs anyagokat is tartalmaz. A gyűjtemény – amelyre egy kutatóintézet és számos nagy volumenű projekt is épül – célja, hogy felderítse a vasfüggönytől keletre, a Szovjetuniótól nyugatra elterülő országok radikális, avantgárd művészeti törekvéseit. A művek mellett számos korabeli dokumentum bemutatásával a kurátor célja az volt, hogy betekintést nyújtson a kiállított művészeti narratívák kialakulásába. A művészek gyakran médiumként használtak dokumentum jellegű anyagokat, amelyek így szorosan kötődnek az életművekhez, és segítenek megérteni a régió különböző részeit összekötő „láthatatlan hálózatot”.

Szombathy Bálint (BOSCH+BOSCH), Cím nélkül, 1979, bélyegző, papír, 297 x 211 mm © Marinko Sudac-gyűjtemény

A kurátori szemléletmód szerint a bemutatott anyag nem marginális epizódja a művészet történetének, nem értelmezhető pusztán a szovjet vagy a nyugati hatások termékeként. Az egykori Jugoszláviában Kelet és Nyugat együttállása a nyugati modernizmussal egyenértékű, autonóm művészeti nyelvet eredményezett. Lehetséges-e ezt a helyzetet a „szocialista modernizmus” egy sajátos példájaként értelmezni? Ha kétségbe vonjuk a hegemón művészettörténet kanonizációs mechanizmusait és az univerzalizmusról, semlegességről és esztétikai autonómiáról alkotott elképzeléseit, azzal a lokális modernizmusok sokaságát fedjük fel, amelyek geopolitikai kontextustól függően eltérőek lehetnek. Az egykori Jugoszlávia művészeti közegeinek újraolvasása során egy lényegi és megingathatatlan kulturális különbözőséggel szembesülünk.

Tomislav Gotovac, Cím nélkül (Revü), 1965, kollázs, karton, 1253 x 853 mm © Marinko Sudac-gyűjtemény

Jugoszlávia elsőként fordult szembe a sztálini doktrínával a kulturális politika terén, és már a háború utáni időszakban teret engedett az absztrakt művészetnek (Vojin Bakić, EXAT 51, Gorgona stb.). A konceptuális művészet is politikailag kritikussá vált, Zágrábon túl Ljubljanában, Belgrádban és Újvidéken is virágzott. Az OHO, a Hat szerző csoportja, a Bosch + Bosch, a Kôd csoport és a Verbumprogram kollektív művészeti gyakorlatainak középpontjában a városi intervenciók, a performanszok és a videók álltak. A régió számos művésze, köztük Sanja Iveković, Marina Abramović, Mladen Stilinovic, Goran Trbuljak, Tomislav Gotovac, Ladik Katalin, Vlado Martek és Radomir Damnjanović Damnjan nemzetközi elismerést érdemelt ki egyéni teljesítményével.

Szalma László (BOSCH+BOSCH), Hommage to Dada, 1972, kollázs, 470 x 323 mm © Marinko Sudac-gyűjtemény

A kiállítás egyrészt összekapcsolja a jugoszláv művészeti közegeket Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország nonkonformista művészeti gyakorlataival és az olyan művészek munkásságával, mint Erdély Miklós, a Pécsi Műhely, Julius Koller, Stano Filko, Natalia LL és Andrzej Lachowitz; másrészt pedig olyan független művészeti helyszíneket térképez fel, amelyek hajtóerőként működtek a hivatalos művészeti diskurzusba beilleszkedni nem akaró művészcsoportok és egyéni kifejezésmódok kialakulásában.

A tárlat szinte egy időben kerül bemutatásra a Párhuzamos avantgárd. Pécsi Műhely 1968–1980c. kiállítással. A két kiállítás kiegészíti egymást és egy tágabb, regionális kontextust teremtve mutatja be a pécsi művészcsoport tevékenységét is. (via Ludwig Múzeum)

címfotó via Ludwig Múzeum, Aleksandar Srnec, KA-13, 1956, tempera, karton, 479 x 677 mm © Marinko Sudac-gyűjtemény

El nem kötelezett művészet – Marinko Sudac gyűjteménye
Ludwig Múzeum
2017. március 23. – 2017. június 25.
Kurátor: Marco Scottini
Kurátor asszisztens: Dorotea Fotivec
Koordinátor: Kálmán Borbála
Reklámok