Párhuzamos avantgárd – Pécsi Műhely 1968–1980

Nagy László, Juhász Ferenc, Konrád György, Petri György költészete, epikája korszakindító, új hangot jelentett, a Balázs Béla Stúdió filmnyelvi törekvéseiben szintén a szabadság utáni vágy szólalt meg akkoriban, ahogy a képzőművészeti és zenei formákban is. Pécs fiataljait saját nyugtalan, mohón felfedezni vágyó, a dolgok lényegére rákérdező kíváncsiságuk inspirálta, keresték a forma jelentését és erejét, a kompozícióban rejlő sokszínű lehetőséget, az egyenes, letisztult képi beszéd fontosságát – hangsúlyozta Kovalovszky Márta, művészettörténész a Párhuzamos avantgárd – Pécsi Műhely 1968–1980 megnyitóján. Már működött a Jelenkor, új mozgásnyelvi formákat keresett a Pécsi Balett, kortárs hazai filmeket szemléztek a pécsi mozikban, amikor a Műhely is szellemi otthonává választotta a mai Csontváry Múzeum alagsorát. Igyekeztek önálló generációvá válni, felnőni a közép-európai és a magyar neoavantgárdhoz. Az irányzat éles kérdéseket fogalmazott meg a műre vonatkozóan, fiatalos lendülettel, kertelés nélkül tárták fel válaszaikat a ’70-es évek elején, egyúttal le is bontották a határvonalakat, más művészeti ágakat is megszólítottak. Megszűnt a mű a kiállítótérben, fogalmaik, gondolattöredékeik, ötleteik felforgatták a tradicionális értékeket. A gondolkodás hajlékonysága a dolgokra rátalálás bátorságával párosult, vizsgálta a festészet és grafika geometrián belüli lehetőségeit: az emblémák, a motívumok jelentéseit, a kijelentések képi lefordításait, a tárgyak használatát, formájának értelmezését, manipulálásának eszközeit, a portré, a tárgy és árnyékainak bonyolult összefüggéseit. Body art, landart akciók, performanszok, videók váltak újművészi gyakorlatokká. Jókedvűen, izgatottan és ünnepélyesen foglalta el helyét a neoavantgárd a közép-európai városok légkörében. […] Elfogult hangjának puritán bája nem az Ipartervet másolta, erőskezűen tartották magukat a koncept párhuzamos ösvényein, ahol az egyéni életművek alakításában is elindultak a törvényszerű folyamatok.

Pécsi Műhely: Világoskék papírtekercs, fák között kifeszülve, 1970. november 15., ezüst zselatin nyomat, 65,5 x 100 cm, a Paksi Képtár gyűjteményéből

Kovalovszky Márta a Pécsi Műhely tizenkét évnyi periódusát szigorúan esztétikai és művészettörténeti górcső alá vette laudációjában, értelmezői horizontját nem szélesítette ki a retrospektív kiállítás szakszerű alapossággal tagolt, tudományágakat is megszólító traktátusaira. A Párhuzamos avantgárd kurátorai önironikusan indítják el a Pécsi Műhely áttekintő jellegű tanulmányútját, ősi, természeti dimenzióban konceptualizált a „tekeredő, elgurított, kifeszített” fehér csíknyi tabula rasa kompozíciót. Attribútumai a tudománytörténet által birtokba vett területekkel alkot kényes, diszharmonikus, játékos párbeszédet. Természettudomány, tájtervezés, mediatizált környezetkultúra, vallás, gazdaságtudomány egy-egy kiemelt műtárgya hívószóként lép át a szomszédos kiállítótérbe, disszonáns képi világok sztereotípiáit kapcsolja egymáshoz.

Pécsi Műhely: Guruló csík, 1975, szitanyomat furnérlemezre kasírozva, 320 x 160 cm, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum gyűjteményéből

Mindennapokból beemelt erőteljesen motívumképző objektjeik egymásba kapcsolódva szövik rész-egész viszonylataikban érintkező, komplex formahálózataikat, tovább értelmezik, kiegészítik az összefüggő területek és felületek összeférhetetlenségeit, anomáliáit. Az erdőséget határoló kerítés falakká szövődik, az ablakok tévéképernyőkké állnak össze, funkcióik egymásra íródnak. Főníciai betűkészlet, arab számrendszer, Dienes Zoltán Pál, a „játékos matematikus”, aki e tudomány nemzetközi oktatásának fejlesztéséről is híres, színes számolórúdjainak mintái fedezhetőek fel használati tárgyakba foglalt síkidomokként performansz fotó- és videó-dokumentációkon, landart műveken, a tárlók korabeli újságcikkeiben, miközben konceptjeikben hazai opart, rézkarcművészek, szobrászok életműveit is újragondolták.

Ficzek Ferenc: Vetítés / Konyhaszék, 1976, ezüst zselatin nyomat Dokubrom papíron farostra kasírozva, 64 x 45 cm, a Ludwig Múzeum gyűjteményéből

Geometriai motívumkincsük a legfelső emeleten teljesedik ki, változatos anyaghasználataikból kitűnik a színes mázas csempe, mely a korabeli szocialista közterületek összképét szintén meghatározta. Számos hanyatló tendencia körvonalazódhat így a termeket járva, de örökké megoldhatatlan gordiuszi csomónak látszik az önkívület, az extázis, a rajongás, az áhítat, az ájtatosság a tudományterületek elért állomásain, a világrend néha túlzottan szűkösnek, néha rendkívül tágasnak érzett (pécsi) univerzumában. Az önkényuralmi jelképekben, a felszedett makadámkövekben ott lappang a kisajátítani vágyó hatalom örökös, tárgyiasult metamorfózisa. Az imperialista-szocialista lövészárkok mögött ott van a puritán, polgárpukkasztó rafinéria is a Párhuzamos avantgárdban, ahogy nekifeszül a századelő burzsoá gárdista népnevelőinek. A monociklikeréknek, a piszoárnak és az esernyőknek.

Párhuzamos avantgárd – Pécsi Műhely 1968–1980
Ludwig Múzeum
2017. április 14 - 2017. június 25.
Reklámok