Szeretet nélkül

Gyermek nélkül nincs szeretet, csak az önsanyargatóan lealjasodó frusztráció tenyészik a sajgó lélekben. Nehéz megállapítani, hogy Andrej Zvjagincev filmjében vajon kizárólag öncélú felnőttvilágukra esküdtek-e fel a főhősök, mindenesetre a gyermek szeretet nélküli nevelése kilátástalan jövőt szül. Legyen bármilyen is a szándék, lehetetlenné válik, hogy súlyos traumákkal terhelt párkapcsolatból egy másikba menekülve, értéket mentsen a szülő. Egyedül Borisznak sem sikerül: dühösen dobja járókájába – boldog vég gyanánt – kétségbeesetten bömbölő második esélyét is, az anya pedig üres tekintettel, harciasan kavargó, sértett közönnyel veszi tudomásul kakaójából többet nem kérő, otthonról ijedten elrohanó gyermekének kívánságát. A Szeretet nélkül végtelen kutakodás az elveszett gyermekkor téli erdejében, a panelrengeteg névtáblás kapualjaiban, az eldugott bunkerek leharcolt foteljeiben, a szeretni képtelen szülők végeláthatatlan, kötelességtudó hajtóvadászata az eltűnt utódért. A derekasan megszervezett mentőakció csak kevés családtagnak nyújthat vigaszt a katonásdit játszó zaklatottság zord poroszos tájain, de még az Aljósának szánt bakasors sem ad felmentést a házasságból minden áron szabadulni kívánó párnak. Borisz és Zsenya éppen válófélben veszekedve árusítják közös lakásukat, a férj nem veszi szárnyai alá nőjét, aki már képtelen ráhangolódni a férfi holdkóros álomvilágára. A tisztes anyagi háttér, a megbecsült munka támaszt nyújthatna a békés családi élethez, mégis inkább a lappangó erőszaknak ad menedéket a marcona férfi és felesége számára. Zvjagincev rendező mesterien építkezve rombolja le a riadt nyugalom béklyóit, jól körülbástyázott, lírai kompozíciók köré szövi az orosz házasság pszichothrillerjét. Szinte Kertész André fotósorozatai köszönnek vissza a havas erdőségtől körbeölelt, szürke panelrengetegét lassú nyugalommal, együttérzőn pásztázó kameramunkával, Mihail Kricsman el is vitte a tavalyi Európa Filmdíj legjobb operatőrének járó elismerést. A zsűri fődíját is elhódító mű szűkebb környezetére érzékeny fényképezése a szovjet filmgyártás hagyományaiból és a szépirodalmi klasszikusok szenvedés teli remekeiből egyaránt merítkezik, noha a színfalak mögötti sztorikat igyekszik megúszni. Megrendítőbben tör fel aztán az elfojtott fájdalom szócsatákban kihordott, jelképesen megvillanó erőszak konyhajeleneteinél, ahogy a csendesen kesergő, öntudatos kamasz a feje felett üvöltöző szülők magányában társadalmi tabut szeg: az önállóvá érett fiú zokogva sír. Aljósa éleslátó karakterét a hosszasan elnyúlt mentőakció takarja ki, hiába telepszik plasztikusan a tragédiára a különváló szülők vigasztalhatatlan útkeresésének dühe, a szemléletes tájleíró etűdök, Mása, a fiatal női mellékszereplő dacára sem bomlik ki igazán a fiú akaratos jelleme. Elképesztő sorsok kerekednek ki később: a teljesítmény-kényszeres anyuka önsorsrontó provokációba kezd szeretője karjaiban, törékeny kismama újdonsült kedvesével bujálkodik a testi vágyak bugyraiban, az éjszaka közepén felébresztett nagyi otthonában vulgárisan üvöltözik tékozlón hazatérő lányával. Nyugtalanító kezdetet sejtet a Szeretet nélkül vészjóslóan kegyetlen befejezése is, nem hagyja a mozinézőt kényelmesen hátradőlni az ukrán háború háttérdíszletével. A tetemre hívó önámítás észveszejtő logikai tornái kiutat ugyan ígérnek, de pusztán csak veszélyes, feneketlenül mély csapdákkal áltatják a szülőket.

Andrej Zvjagincev, az Oscar-díjra jelölt Leviatán rendezője a legújabb filmjével a zsűri díját nyerte el Cannes-ban. A Szeretet nélkül a képmutató és kilátástalan orosz hétköznapokba enged bepillantást, egy válófélben lévő család és hirtelen eltűnő fiuk drámáján keresztül.  

A szürke hétköznapok és az embertelen nagyváros visszafordíthatatlanul felemésztette Zsenya és Borisz házasságát. Csak a közös gyerekük sorsa és a közös lakás eladása maradt kínzó kérdésként köztük, már mindketten az új kapcsolataik boldogságát várják. A nagyon feszült utolsó napok állandó veszekedései közben észre sem veszik, hogy mióta nem látták tizenkét éves fiúkat. A bürokratikus rendőrséghez hiába fordulnak, ezért az állam szerepét magukra vállaló önkéntesek segítségével indulnak a kisfiú keresésére. Útjuk során letaglózó mélységeiben ismerhetjük meg napjaink Oroszországában a boldogságot keresők kilátástalanságát. (via Mozinet) 

A Szeretet nélkül 2017-ben elnyerte a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének díját.

Szeretet nélkül (Neljubov), 2017, 127 perc
színes, orosz-francia-belga-német film, magyar felirattal (előzetes ITT)
Rendező: Andrej Zvjagincev
Forgatókönyv: Oleg Negin, Andrej Zvjagincev
Fényképezte: Mikhail Krichman
Producer: Alexandre Rodnyanszkij, Szergej Melkumov
Zene: Jevgenyij Galperin
Vágó: Anna Mass
Szereplők: Mariana Szpivák, Alexej Rozin, Matvej Novikov
Országos bemutató: 2018. február 1.
Magyarországon forgalmazza a Mozinet.

16 éven aluliak számára nem ajánlott!
Reklámok