Isten|nő. A Dévi-kultusz és hagyományos női szerepek Indiában

Dr. Fajcsák Györgyi, a Hopp Ferenc Ázsiai Múzeum igazgatónője legújabb Isten | nő. A Dévi-kultusz és hagyományos női szerepek Indiában kiállítás megnyitóján kiemelte, hogy a közel 100 éves intézmény ismét Indiát állította a figyelem középpontjába, a hinduizmus Dévi vagyis istennőkultuszát szeretné megismertetni a látogatóival. A hinduk buzgó, mai napig mindennapjaikban élő vallásgyakorlatát üdvözölve Dr. Fajcsák Györgyi Baktay Ervin szavait idézte: „[A vallás] a mindenségtől és Istentől eltávolodott lelkeket az isteni egyetemességbe kapcsolja. Sajnos a vallásnak ilyen értelmezésére és megvalósítására való törekvés a modern nyugaton már ritka jelenség. Minden igaz hindu hívő igyekezetének végcélja a lelki felszabadulás, mely a religio eszméjének tökéletes megvalósulásában áll.” A Dévi kiállítás az ősit modernkorba átörökített hagyományok együttláttatásának igényét az ókori hindu művészeti alkotások és a mai vizuális kultúra egymás mellé helyezésével jeleníti meg. Különféle alkotásokat, egészen különböző eszköztárakból merítő műfajokat elegyít össze azzal a céllal, hogy bemutassa, Indián kívül sehol a világon nem keverednek annyira a múlt klasszikus, élő tradíciói a modern kor jelenségeivel. Hindu mitológiai alakok kelnek életre a szentélyek reliefjein éppúgy, mint a képregények kockáin. Kíváncsiságra, nyitottságra és érdeklődésre hívta közönségét a múzeum igazgatónője a valódi megismeréshez, befogadáshoz.

Kali istennő via Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum, Abhisek Szingh

Dr. Szalay-Bobrovnicky Alexandra, Budapest város humán főpolgármester-helyettese hangsúlyozta, a tárlat érdekessége abban áll, hogy az indiai kultúra istennő kultusztörténetét párhuzamosan vizsgálja a nők hagyományos társadalmi szerepeivel. Az Indus völgyi civilizáció korai korszakától kezdődően egészen a XXI. századig az istennő imádat meghatározó volt India lakóinak az életében. Ma sincs ez másképp – emelte ki a főpolgármester-heylettes -, mégis sokszor a hétköznapokban a nők szerepe a férfiakéhoz való kapcsolatuk alapján nyer megítélést. A modernkori társadalom nők felé intézett kihívásaira is felhívta a figyelmet, hogyan is kell megfelelniük az összes női szerepnek, legyen az a tökéletes anya vagy a sikeres nő ideálja. A földi nők, lányok és asszonyok európai és hazai helyzetének alakulásában az értékmegőrzést emelte ki, az anyasággal a családban betöltött ikonikus, civilizációkat meghatározó szerepköreinek fontosságát hangsúlyozta a társadalmi kihívásokra adott válaszokban, a hagyományos női princípiumok megerősítésének kijárásában. Otthonos, vonzó, élhető környezet megteremtése a felnövekvő gyermekek tanulásához a nők elengedhetetlen feladata, melyhez Budapest városvezetése nagyszabású kormányközi fejlesztésekkel, pezsgő kulturális programokkal kellő lendületet adott. Végül a világjáró, műkincsgyűjtő Hopp Ferenc példájával a művészet értékmegőrző szerepét említve a múzeum történetmesélő kiállításához Dr. Szalay-Bobrovnicky Alexandra jó utazást kívánt!

Őexcellenciája, Rahul Chhabra India magyarországi nagykövete a #mee too mozgalmat emlegetve üdvözölte a Dévi istennő tárlatot, kiemelve, hogy a kozmikus méreteket öltő anyakultusz szava Indiában az összes istennőre vonatkozik, majd az ország női emancipációjának évezredes történetét foglalta össze. Míg a védikus, Kr. előtt 2000 körüli időszakban a nők és a férfiak egyenlő státuszban éltek egymás mellett, addig a többi korra mindez nem volt jellemző, a nők helyzete hanyatlásnak indult. India szabadságért folytatott küzdelmében azonban a nők megbecsülése újból lendületet kapott. Gandhi erőszakmentes mozgalmában is nagy szerepet vállaltak, a függetlenséggel aztán a törvénykezés, a városiasodás és az iparosodás következett. A nagykövet kiemelte, hogy India büszkélkedhet a világ első miniszterelnöknőjével, de ma is jelentős vezetőpozíciókat vállalnak a védelmi és külügyminisztériumban illetve a bankszektorban. A vidéki településeken azonban a hagyományos női szerepeket részesítik előnyben.

Válóczy Róbert, kurátor, indológus megnyitó beszédében körbevezette hallgatóságát a Dévi kiállításon. “A gyűjtemény tárgyai, a múzeum rendelkezésre álló terei, az előkészületekre szánt idő mind befolyásolják a választott témát és annak megvalósítását. Habár a hindu művészeket ennél sokkal több szabály és előírás korlátozza műveik létrehozásakor, a feladat így sem egyszerű. Választásom a hindu mitológiára, azon belül is az istennő kultuszra esett, mivel úgy találtam, hogy a Dévi vagyis az istennőn keresztül egyszerre beszélhetünk vallástörténetről, művészettörténetről és az indiai társadalom sajátosságairól. Indiát, ezt a hatalmas és sokkultúrájú országot mindenki másképp és másmilyennek látja. Számomra India a végletek találkozása. Egyszerre ősi és modern, egyszerre szent és világi, egyszerre zavarba ejtően színes és megnyugtatóan letisztult. Saját India képem mentén építettem fel a kiállítás koncepcióját, hiszen a hinduizmuson és Indián kívüliként ezt képviselhetem hitelesen. A kiállítás legelején ezt az ellentétek egységéből formálódó Indiát határozzuk meg. Ehhez időben és térben a lehető legtávolabbról, a teremtés pillanatától kell indulnunk, hogy a kiállítótérbe vezető minden egyes lépcsőfokkal közelebb jussunk hozzá. Egyszerre követhetik végig az ország történetét a hinduizmus és nyugati tudományok szemszögéből, hogy a lépcső tetejére érve, megérkezzünk a modern Indiába, ami függetlenségének elnyerésekor, 1947-ben született meg. Indiában a nőket hagyományosan a férfiakhoz való kapcsolatuk alapján határozzák meg. Gyermekkorukban az apjuk, majd felnőttkorukban a férjük fennhatósága alá kerülnek, idős korukban fiaik gondozzák őket. Az istenek, habár emberfeletti hatalommal rendelkeznek, nem függetlenek az emberi világtól, így nem véletlen, hogy híveik a földi társadalom kultúrájába képzelték el őket. Köztük is vannak nők és férfiak, egyházhoz való viszonyaik is ennek megfelelően alakulnak, így az indiai társadalomban megjelenő hagyományos női szerepek a férfi női viszonyok köré szerveztük a kiállítás egységeit. A kiállítás első termében szintén India születésén keresztül ismerhető meg az Istennő teremtő, anyai természetét. A nők hagyományos társadalmi szerepei közül az egyik leghagyományosabb az anyaság. Az istennő anyasága a teremtésen és teremtményeinek fenntartásán, táplálásán keresztül nyilvánul meg, történjék ez akár a legelemibb, legelvontabb síkon vagy az Istennő maga Sati vagyis a világot alkotó aktív erő által, ahogy India anyja táplálja gyermekeit India lakóit. Ezzel párhuzamosan végig tekinthetünk a hindu istennő kultusz alakulásán is, ami különböző kultúrák keveredésén alakult ki, melyek különféle megjelenési formáit láthatjuk az Indus völgyi civilizációk korától India szerte jelenlévő termékenységi szobrocskáktól kezdve a manapság árusított szuvenír tárgyakig. A második teremben a földi nőkkel és az istennőkkel szépségként illetve szeretőkként találkozhatunk. A nőktől elválaszthatatlan a szépség eszménye, melynek megrajzolása mindig fontos szerepet játszott India művészetében. A telt keblű, karcsú derekú, női alakok, legyenek istennők vagy más élőlények, a fizikai tökéletesség, az érzékiség és az ideális szépség megtestesítői. Ez a szépség nemcsak a költők, festők, kőfaragók fontos ihletforrása, hanem a különböző vallási eszmék és gyakorlatok eszköze is. Az ifjú szépség lehet a tökéletes hívő metaforája, Krisna és Radha társadalmi tabukat feldöntő kapcsolata szemléletes példája annak, hogy az isten iránti odaadó szeretet minden szabályon felül áll és a megszabaduláshoz vezető út is lehet. Bár a női szépség leplezetlen ábrázolása jelen van India szinte minden szegletében, a földi nők szépsége már korántsem mutogatni való. Egy hagyományos értékrendet követő hindu családban a nő testi szépségének helye a ház belsejében, az ablakok rácsai mögött van, ahol nem érhetik el a fürkésző pillantások. A hűséges feleség alakja áll a harmadik terem központjában. Bár India szerte más és más hagyományai vannak az esküvői szertartásoknak, egy dolog azonban közös bennük: a házasságkötés fontos és nagyszabású esemény volt egy hindu család életében, legyen az eposzi hősnő vagy földi nő, ha feleség lesz, attól kezdve számára mindig a férj az első. A terem műtárgyai a hindu mitológia ideális feleségeinek hányattatásait mutatják be, akik hitvesi odaadásukkal sérelmeik ellenére sem kételkednek férjeikben és hűen teljesítik házastársi kötelességeiket. A terem közepén az esküvői pavilont szimbolizáló installációban a menyasszonyokat bemutató babák között megbújó Sati emléktábla az önkéntesen máglyahalált halt özvegyek dicsőségének állít emléket, az idealizált égi feleségszerep földi megvalósulásának visszáságaira emlékeztethet minket. A hindu istennőnek van olyan arca is, mely nincs tekintettel a társadalmi konvenciókból eredő nemi szerepekre és a férfiaktól függetlenül cselekszik, a férfiaktól elvárt tetteket hajt végre. Nekik szenteltük a negyedik, fekete termünket. Az istennő vad, harcos formájában többször is megmenti a világot a teljes pusztulástól. A férfi istenek olyankor hívják segítségül őket, amikor saját erejük nem elég az ellenfél legyőzéséhez. Durga és Kali nem is különböznek annyira azoktól a halandó indiai nőktől, akik szerető, feleség és anyaszerepük mellett harcosként küzdenek önmaguk, családjuk és országuk boldogulásáért. A kiállítás az istennő természetének megfelelően túllép a múzeum épületének keretein és a kertben folytatódik, ahol Abhisek Szingh kortárs festő istennő ábrázolásaival tovább árnyaljuk a Dévi képet. A kert növényeivel körülvett istennő elmélkedő, bölcs arcával köszön el a látogatóktól. A kiállítás elsődlegesen vizuálisan kívánja megragadni az istennő kultusz évszázados elemeit. A kiállított tárgyak széles skálán mozognak a klasszikus alkotásoktól a kortárs képregényekig, ezzel is kiemelve a régi és új hindu művészet régi és új témáit, formavilágát.

ISTEN ǀ NŐ. A Déví-kultusz és a hagyományos női szerepek Indiában
Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum
2018. május 11. – 2019. január 6.
Kurátor: Válóczi Róbert indológus
Reklámok