Huszárlépésben

Sam Havadtoy New Yorkba emigrált, Londonban született, de Budapesten nevelkedett belsőépítész, akit a pop art éra óriási metropoliszának világhíres kultikonjai nyomban fel is karoltak és buzdítottak is a művésszé válásban. Az idei nyár a hazatérő neokonceptualista számára mindjárt három kiállítást is tartogatott: a csipkekesztyűs szentendreit a Ferenczy Múzeumban, grafikai munkásságát áttekintőt a Kálmán Makláry Fine Arts Galériában és mindközül a legnagyobb szabásút, a július 13–án nyílt hommage sorozatait bemutatót a Ludwig Múzeumban. Rögtön meg is jegyzendő, hogy az elgondolás, miszerint Havadtőy immár megboldogult mesetereinek hódolatául készült munkáit gyűjtötték egy csokorba a kurátorok, némi kiegészítésre szorul, hiszen John Lennon egykori kedvese, Yoko Ono élő legenda a kortárs, nemzetközi képzőművészeti szcénában! Garri Kaszparov többszörös olimpiai bajnok sikerein megihletődött hófehér sakkészletével ki is teszi konceptuális, sokkal inkább társadalmi előítéletekre szűkített, mintsem bonyolult logikai kíntornákra kihegyezett, hard corra előkészítő hangsúlyait. A japán énekesnő, dalszerző, multimédia-művész és békeaktivista fehér kezdőfiguráival kisajátította magának a játék egyik színét, hogy végletesen passzív pacifizmusa okán soha ne indulhasson el a nagy party. A lehetetlenül nehézkes kezdeti lépéseket szkippelve Keith Haring graffitiművész szinte már védjegyévé vált, megannyi aláhulló alakjával díszített triptichon oltárához ér a kiállítás, melyhez csipkébe borult, lomtalanításhoz túlzottan csinos, színes ajtók állnak strázsát az ateista konceptualistának. Havadtőy nem feltétlenül ready made tárgyakból állítja elő realizmusból építkező tárgyiasult, fogalmi tautológiáját, rejtetten jelentőségteljes szimbólumokkal, képzőművészeti alkotásokkal és kulturális ikonokkal dolgozik. Az ajtó, a csipke – műtárgyai között gyárilag kötött mintás vásznak is előfordulnak – és a városlakó motorizált külseje, a torinói Fiat népautó-karosszéria mellett Pinocchio piszén hosszú orra, Mickey egér hatalmas fülei és Donald kacsa (imprinting!) prototípus-szőnyeg alakoskodik a férfierő pepitán eltorzult fényképei alatt. Utóbbi a Huszárlépésben egyetlen, egyébként André Kertésznek is emléket állító szeglete, ahol a görbe tükrök hűen adják vissza a sakktábla hiányzó fekete színét. Hajdanán az uralkodói pompa fehér éke volt a fényűző ékszerek viselése mellett a lenfonalból készült csipkecsoda, a németalföldi zárdákban is oktatott tudomány mára már sokkal inkább iparilag varrott, mintsem tűpárnákon vert (vetélt) mesterséggé lett. A különféle ruhadarabokon, blúzokon, fehérneműkön kívül manapság is készülnek szemfedők, oltárterítők, főkötők, fátylak, függönyök, farsangi maszkok a romantikus textíliából. Havadtőy maga is csipkegyűjtő hírében áll, szenvedélyének hazánkban kezdett el hódolni, hiszen a halasi műhelyeken kívül a felvidéki csetneki, a höveji és gömöri szintén világhíres. Az alapozó szín túlzó, filter szerű jelenléte az értelmiség fehér galléros színpadára utal, a képzőművész huszárlépései hű lenyomatát képezik annak a maszkulin tendenciának, mely kényszeredetten ugyan, de mégis csak kénytelen a femininnek vélt ártatlanság szeplőtelen védő leple alá vonulni, torzult világszemléletre vall a társadalmi erőtereket kizárólag a munkás- és úri középosztályra korlátozni. A légies, könnyed textília, a lazán átütő minimalizmus és az önazonosan denotáló (fogalmi) realizmus kapcsán komoly analitikus köröket írni persze nehézkes a nyári blockbuster fesztiválszezonra, hiszen a Huszárlépésben végül mégis csak egy jó nagy egzotikus csobbanást ígér egészen az ősz kezdetéig.

Huszárlépésben - Sam Havadtoy New Yorkban
Ludwig Múzeum
2018. július 13 - szeptember 2.
Kurátor: Nemes Attila

címfotó via Végel Dániel © Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Adattár és Digitális Archívum

Reklámok