A szavak ereje

Szépkorú özvegysége dacára mégis vidám Alant (Billy Nighy) és scrabble-ben felkarolt, nagy reménységként dédelgetett fiát, Petert (Sam Riley) Carl Hunter, angol rendező a hírhedt szókirakóshoz bilincselte, óriási rangadóikat játsszák gépezve, asztalnál társasozva, még erdő mélyén túrázva is. Szemernyi kétség sem férhet hozzá, hogy megszállottan űzik a betűzőst, abc zsetonjaikat nem dobják be a közösbe és a csereberéhez is csak ritkán fűlik a foguk. A versenyszellem kizárólag a meglévő készleteik kupacából gazdálkodást engedi meg magának, a szótár pedig fontos szókincsgyarapító segédeszköznek bizonyul. A rátarti, idős atyának fotókkal teleragasztott fiúalbum árválkodik a polcán, nyilván scrabble bajnokságok ifjú reménységeit rejtik lapjai. Akár gyanút is foghatna a néző a főhős kínosan akkurátus rendszerező rögeszméje láttán, de kételyét aztán gyorsan el is hessegeti, hogy erdő mélyén tekergő, mániákus sorozatgyilkost formálna meg a színész. Ugyanis Alan inkább busongani látszik. Egyre csak legtehetségesebbje, Michael után kutat, a vaskos, vörös kötet és a felcímkézett gitártok az elhagyatottság szomorú rekvizitumává, elröppenő ifjúságának emléktárává lényegül át. Hálátlan scrabble titánok hűlt helyeivel birkózik az időskori rezignáció, persze a szemrehányás mégsem járhatja igazán, hiszen az elidegenedő modern élet rendje türemkedik elő, óhatatlanul is előkéredzkedik a generációs együttélés felett érzett mélabú. A nosztalgia azonban a méltán rettegett jazz muzsika kellemetlen veszélyeit is magában rejti, a haragtartó spoilert persze mégis csak illendő lenne jó messze elkerülni, hiszen a Mississippi deltájában szárba szökő műfaji megjelölés szövi valójában a film bonyodalmának velejét. Ráadásul a scrabble visszafogott játék, csendes figyelmet, halk cselszövéseket kíván meg versenyzőitől, akik miután büszkén kitették, amilyük van, nem is feltétlenül olvassák fel nagy nehezen kiagyalt szavaikat. Legfeljebb néhány ritkán hallott egzotikum felett méltatlankodnak egy keveset a szókincsük hiányosságaiban lefőzött bajnokok. A szavak ereje azonban korántsem a scrabble társas fortélyairól szól, inkább betűzseton halmaik felett dédelgetett, groteszk álmokról, nagy megbocsátásokról, hatalmas beismerésekről és a nagybetűs, közös élet eredményjelző tábláiról rántaná le a türelmes leplet borongós buszmegállókban, sűrű erdők mélyén, veszteglő lakókocsikban, a gyerekszoba telesírt, emeletes ágyának párnáin. A szavak erejében bízó eszményített forgatókönyv lelkiismeretét azonban egy azonosítatlan holttest abszurd, csúfos tanulsága kínozhatná: a tékozló fiút senki sem ismeri igazán.

Michael egy családi Scrabble-játszma közepén viharzott el egy vita után, azóta senki sem látta. Évek teltek el, de apja, Alan nem adja fel a reményt és az internetes Scrabble-fórumokon is fáradhatatlanul folytatja a megszállott nyomozást. Egyszer csak felfigyel egy titokzatos játékosra, akinek a stílusa kísértetiesen hasonlít Michaeléra… (via Cirko Film)

A szavak ereje (Sometimes, Always, Never, 2018) 91 perc
angol lélektani krimi, angol nyelven, magyar felirattal (előzetes ITT)
Rendező: Carl Hunter
Forgatókönyvíró: Frank Cottrell Boyce
Zene: Edwyn Collins, Sean Read
Operatőr: Richard Stoddard
Szereplők: Bill Nighy, Sam Riley, Alice Lowe
Bemutató: 2019. május 30.
Forgalmazza a Cirko Film.

12 éven aluliak számára nem ajánlott!

címfotó via Cirko Film, részlet a filmből

Reklámok