A szürrealista mozgalom Dalítól Magritte-ig – Válság és újjászületés

Paranoia kritikával illetik a szürrealizmust, a századforduló népszerű stílusirányzatát a renegát esztéták, hogy elrugaszkodjanak a közkeletű meggyőződésektől, merőben új látásmódot sejtetve a nézőközönséggel. A spanyol polgárháború kollektív erőterében szárnyait bontogató automatizmus a puzzle álmok rejtélyességet árasztó, tudatos misztikumára épül. Bársonypalástként függeszkedik le Mae West a szeánszok izgalmát elkendőző, apatikus szalonarcán, persze a képzőművészet mindig is kikérte magának a kényelmest a hasznossal elgondoló lakberendezési trend kínos fiaskóját.

René Magritte: A kettős titok, 1927, Olaj, vászon, 114 × 162 cm Credit: Centre Pompidou, MNAM-CCI/Georges, Meguerditchian/Dist. RMN-GP

Hiszen nehezen képzelhető el példának okáért Salvador Dali grandiózus, szörnyethalást feljelentő sztárképe az Egy gránátalma körül röpdöső méhecske keltette álom egy pillanattal az ébredés előtt a csinos apartmanok meszelt falain. Centrális természete hírt ad a tragikus irodalomtörténeti merényletnek emléket állító artisztikus komponálási kedvről: meghasonult szexuális identitása miatt Federico Garcia Lorca költőt a falangisták kivégzőosztaga 1936-ban agyonlőtte, mire a szürrealisták – az önfeljelentő Dalit végül kizárták köreikből nemzetiszocialista elköteleződése miatt – párokba állva proklamálták egymást buzdító, az örök hírnév hívságáról árulkodó remekműveiket.

Pierre Roy: Egy nap vidéken, 1932, Olaj, vászon, 33 × 55 cm Credit: Centre Pompidou, MNAM-CCI/Jacqueline Hyde/Dist. RMN-GP

A szürrealista mozgalom Dalítól Magritte-ig – Válság és újjászületés október végéig tartó tárlata azonban korábbra koncentrál, a katalán festő párizsi 1929-es színrelépése és Az andalúziai kutya premierje köré csoportosítja műtárgyait, széles spektrumú indulásukat állítja a világgazdasági válság éveinek középpontjába. A hispán dandy monumentális festményeinek árnyékából nőnek ki a formabontó filmek, – szinte mindegyikük az éhes mindennapok gépies „eating hook” sikkjét falja fel – melyek az arisztokrácia groteszk társadalmi alászállását rajzolják körbe. Nem hiányozhatnak a kiállításról Louis Bunuel szüzsére hanyagul legyintő, különc action gratuite-eket katalogizáló, örökbecsű filmjei sem, jövőre kacsingató burzsoá imágót kölcsönözve a tökéletes helyetteseknek. Utólagosan is feltűnősködik a „valóságon túli” diszkrét bája.

René Magritte: A vörös modell, 1935, Olaj, vászon, kartonra kasírozva, 56 × 46 cm, Credit: Centre Pompidou, MNAM-CCI/Philippe Migeat/Dist. RMN-GP

A paranoia, mint az értelmezés által feltáruló, delíriumos vágyakat megszülő tudat önmaga ellen védekező mechanizmusa, az anamorfikusan gomolygó torzulások, a transzgender ideák beteljesületlen, üres transzcendenciája, a patafizika okkultizmusa, a spiritiszta ezotéria, a dogmákat felsorakoztató techné vonják ködbe pompás múzsáikat. Új műfajok is születnek: a párhuzamos szalagdarabok rollázsai, a szórópisztollyal felhordott airográfiák, a rayogrammok és a ready made-k. Az őszbe nyúló nyári show festőóriásainak szellemi atyja André Breton, teoretikus, a szürrealisták pápája, kiáltványuk szülőatyja, aki leginkább mozgalmi kijelentéseivel borzolta a kedélyeket.

Salvador Dalí: Álom, melyet a gránátalma körül repkedő méh váltott ki egy pillanattal az ébredés előtt, 1944, Olaj, fa, 51 × 41 cm, Credit: © Museo National Thyssen Bornemissza, Madrid, © Salvador Dalí, Fundació Gala-Salvador Dali

Dali mellől nem hiányozhat René Magritte sem, Kettős portréja a hasadó atomok kálváriájának kifestőkönyvnyi szentségéről rántja le a leplet. Breton így méltatlankodott a belga művészetéről: „Az Ön dialektikája és en plein soleil szürrealizmusa számomra üresnek tűnik.” Opponensének adott válasza pedig a következőképpen hangzott:”Sajnálom Breton, nyilván az Ön tekintete üres.” Akkurátus borospince csendélet, fenntartható nyers veganizmus gyümölcsös nyári kommünikéje, árnyékvető drótszobrok kubista hommage-ai szellemi erőfeszítések tárgyiasult túlzásai gyanánt a mindenféle másságot ostorozzák parafrazeáló oltáraik képein. A kontúros technét és a zaklatott psychét ezúttal az ecset leckézteti meg, vigasztalhatatlanul hadban állnak egymással az amerikai kontinensre visszakanyarodó világkatasztrófa hajnalán.

A szürrealista mozgalom Dalítól Magritte-ig – Válság és újjászületés
Magyar Nemzeti Galéria
2019. június 28 - október 20.

címfotó via Magyar Nemzeti Galéria, Salvador Dalí: Láthatatlan alvó nő, ló, oroszlán, 1930, olaj, vászon, 50,2 × 65,2 cm, Credit: Centre Pompidou, MNAM-CCI/Philippe Migeat/Dist. RMN-GP © Salvador Dalí, Fundació Gala-Salvador Dali

Reklámok